Az önszeretet útja

Mindannyian kölcsönhatásban vagyunk egymással, ezt jelenti az, hogy a világ Egy. A világ Isten. Atman = Brahman. So Ham – Az vagyok. Én vagyok Az, rajtam keresztül zajlik a teremtés.

Minden és mindenki a másik függvényében jelenik csak meg, önállóan nem. Önmagában nincs végső szinten semmi, ahogy a buddhisták fogalmaznak, minden üres, ami azt jelenti, hogy semminek sincs önálló léte. Nincs önvalója, Semmi sem létezik a másiktól függetlenül, minden a másiktól olyan, amilyen.

Igaz ez az emberre és az emberi kapcsolatokra is.

Persze az is igaz, hogy mindannyian bizonyos hajlamokkal, tendenciákkal születünk, nem tiszta fehér lapként. Ezeket mutatja meg csodálatosan az asztrológiai képlet. Mindannyiunkban szunnyadó létcsírák vannak, amik akkor aktivizálódnak és mutatkoznak meg, amikor a másikkal kapcsolatba kerülnek. Persze nem tudnak mással kapcsolatba kerülni, hiszen ők a potenciál, a lehetőség, a “ha” az életünkben, az a bizonyos feltétel, ami alapján te az ilyen vagy olyan embert vonzod be. Csak azokkal kerülsz kapcsolatba az életed során, akik a hajlamoddal rezonálnak, akiknek a hajlamával te rezonálsz.

Persze ennek alapján nem helyes ezt így mondani, mert senki sem ilyen vagy olyan, mindenki csak ez a létcsíra halmaz, tehát az, aki aktivizálódik a másikkal való kapcsolódásban. A hajlamok csak hajlamok, ahogy szoktam fogalmazni: megszökött erők, igenis az ember képes változtatni, ami abban az asztrológiai képletben le van írva szintén üres, nem állandó, folyamatosan változó és befolyásolható.

Ha tudatos életet élsz, vagyis például jógázol.

Tehát olyan nincs, hogy a másik hülye, éretlen, nemtörődöm, lusta, agresszív, erőszakos, önző és olyan könnyen ragasztunk ilyen bélyeget a másikra. Pedig ezek csak potenciálok, kódok, jelek, amik benne vannak abban az emberben és ezek a létcsírák aktivizálódnak a veled való kapcsolatában. Szinte te provokálod ki. Te hívod elő belőle. És ő is belőled.

Az egész életünk egy játszma, egy energiacsere. Én ilyen vagyok veled, te akkor olyan vagy velem, én akkor majd olyan leszek veled, erre te meg ilyen leszel velem és így tovább – szüntelen áramlása a karmának. Nincs megállás, minden folyamatos mozgásban és változásban történik. Történés van, de nem van, hanem történik.

Mindannyian kiprovokáljuk egymásból egymást.

Vannak emberek, akik a legrosszabbat hozzák ki belőled és vannak, akik a legjobbat. A legrosszabb azt jelenti, valami olyan tudatalatti energiajátszma van a háttérben, amiről nincs tudomásod, de működteted és szinte odavonzod a másikat, de a másik is odavonz téged, hogy az előjöhessen. Mert a minta mindig meg akar mutatkozni, így működik, a létcsíra mindig meg akar nyilvánulni, gyökeret akar ereszteni, szárat és leveleket, virágot vagy gyümölcsöt akar növeszteni.

Ilyen gyümölcs a megmentő szerep, vagy ilyen az áldozati szerep, de ilyen a bántalmazó szerep. Az igazságtalan, a hatalmaskodó, a durva, a kemény és így tovább. Kényszerpályán van a másik, ha nem tesz ellene és te is kényszerpályán vagy ekkor.

Mindig “ráerőszakoljuk” önmagunkat a másikra, és ebből az egyesülésből nyilvánul meg a magból, a csírából a másik, amit úgy hívunk személyiség. De gondolj bele, a személyiség nem egy állandó valami, ráadásul szerepről, szerepre változik. Nagyon egyszerű ezt belátni, hogy másképp viselkedsz a gyerekeddel és másképp a főnököddel, másképp a barátoddal és másképp a munkatársaddal, másképp reggel 5-kor, másképp délután, másképp, ha nem aludtál, másképp, ha sokat ettél, másképp, ha…végelláthatatlan sor. Nagyon sok ilyen személyiség lakik bennünk, akit állandónak fogunk fel. Azt gondoljuk, hogy ő az ÉN.

Ez az ego, ez a problémája az életüknek, szenvedésünk okozója, illetve ez így nem pontos, az egóval önmagában nincs baj, ha így a helyén kezeljük, akkor van a baj, ha ragaszkodunk hozzá és azt mondjuk, ez Én vagyok. Én ilyen vagyok. Mert ha ragaszkodás van, akkor szenvedés is van.

Senki sem ilyen., csak a másikkal való relációban válik azzá. A szerelmeddel kedves vagy, odaadó, figyelmes, elfogadó, mással meg leuraló és lekezelő. Most mondtam valamit, ennek annyi árnyalata van, ahány szín a palettán. Végtelen a variációk tengere.

Hogyan érdemes szerintem ezt jól csinálni? Hogyan tudunk rátekinteni magunkra, arra, akik mi valójában vagyunk? Ez komoly, tudatos odafigyelést igényel, én is tanulom, mindenki úton van valahol ebben.

Ahol most tartok abból azt szűrtem le, hogy egyrészt bármilyen kapcsolatba érdemes lassan belemenni, időt hagyva magadnak, lépésről lépésre mindig egy picit közelebb engedni a másikat, nem egyből ráugrani és bekebelezni. Ha van idő, tudsz figyelni. Ha tudsz figyelni, akkor időben észreveszed, hogy a másikat a mintád alapján, a játszma alapján vonzottad-e be, vagy ez most egy egyenrangú kapcsolódás. Az esetek 90 százalékában az első érvényesül, ezért nagyon résen kell lenni.

A másik, hogy legyél olyan semleges, amennyire csak lehet, ne tegyél nagy mozdulatokat, flikflakokat, nem kell a másikat egyből a végtelenségig lenyűgözni, az elején főleg ne. te enélkül is szerethető és értékes vagy.

Akinek a szeretetéért meg kell harcolni, vagy akit “le kell fizetni” a szeretetért cserébe, akár csak ilyen-olyan kedvezményekkel, amit nyújtasz, de igazából azok neked mind kellemetlenek és kényelmetlenek, az nem az igazi szeretet, az a minta.

Tehát legyél inkább tükör, ha bárkivel találkozol, vonulj a háttérbe, amennyire csak lehet próbálj neutrális maradni a kapcsolatban, mert csak akkor tud megmutatkozni a másik hajlama. Akkor látod tisztán a tendenciáit és a sajátjaidat is kibontakozni. Mint, amikor teljesen tükörsima lesz a tó, akkor fogsz csak lelátni az aljára, amíg háborog és hullámzik, fodrozódik, addig csak a hullámokat és a fodrozódásokat látod.

Sokkal, de sokkal érdekesebb és fontosabb az számodra, hogy mi van a tó mélyén, mert ott vagy te.

Ami te vagy valójában az a tiszta szeretet.

Ami nem birtokol. Vagy ahogy Pál apostol óta tudjuk: nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal. mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.

Hogyan tudsz tükör lenni? Hogy nem kontrollálod a másikat, nem dominálod le, hagysz neki teret és időt, figyeled az érzelmeidet, ha kezdeményezel, mondjuk egy találkozót, akkor azt óvatosan és fokozatosan teszed, nem egyből a világkörüli útra indulsz a kiszemelteddel. De igaz ez barátságokra, munka vagy szakmai kapcsolatokra is. Ott is óvatosan szelídíted meg a másikat és óvatosan is hagyod magadat megszelídíteni.

Ne hirtelenkedd el! Annak is oka van, hogy miért sürgeted, erre is érdemes ránézni.

Ha pedig észreveszed, hogy csöbörből újra vödörbe, akkor bátran hátrálj. Sajnos amíg nem ismered pontosan a mintázatodat, addig újra meg újra meg újra ugyanolyan emberek jönnek eléd. Nem azért, hogy neked rossz legyen, hanem azért, hogy tanítsanak, szembesítsenek a mintáddal. Te is pontosan olyanok elé fogsz kerülni, akiknek tanítasz egy nagyon fontosat: az önszeretetet.

Ha szereted magadat, úgy igazán, akkor tudsz felülemelkedni a mintázataidon. Ez az egy út van.

Hogy szeressenek, azt sose mástól várd, de ez már egy újabb történet lesz.

Namaste

Brávácz Alexandra