Hosszú – és így visszatekintve – egyértelmű út vezetett odáig, hogy tíz év után már ne a rádió mikrofonjába mondjam a bemutatkozásomat, hanem a jógaszőnyegen, és arról meséljek, hogy mit jelent számomra a jóga. 

A kezdeti próbálkozásokat, az ismerkedést ezzel az egyszerre bonyolult és egyszerű életformával sokan nem sorolják a fontos állomások közé, pedig még annak az órának is jelentősége van, amire nem is emlékszünk. Ennek köszönhetően tudok ugyanis együttérezni azokkal, akiknek több idő kell ahhoz, hogy érteni és érezni kezdjék a jóga hatásait – mert nálam sem jött azonnal a jóga csodája. 

Sok-sok felemás élmény után viszont annyira elmélyült a kapcsolatom a jógával, azon belül is a vinyasa flow-val, hogy gyakorlóból oktató lettem. Ez az irányzat nekem egyszerűen egyet jelent az élettel. Nemcsak a szimbolikáját tekintve (sokszor magzatpózban kezdjük, majd hullapózban zárjuk a gyakorlást), hanem azért is, mert rengeteg nehéz időszakon átsegített már a szőnyegen töltött idő. Emellett pedig, ami talán még fontosabb, a rendszeres gyakorlásnak, az ászanázásnak, a meditálásnak, a légzőgyakorlatnak és a jógafilozófiának köszönhetően egyre többet tudtam meg magamról, és egyre több területen tanultam meg meghaladni a családi mintáimat, a programot, mely az évtizedek alatt ámokfutás szerűen irányította a cselekedeteimet. Ez a folyamat természetesen még mindig tart, hiszem, hogy soha nem is ér véget, de már nem tartok attól, amit az önismeret jelent, nem ijedek meg semmitől, amit újonnan tudok meg magamról. 

Ahogy például azt, hogy egy nagyon erős halálfélelem vezetett el a gyászhoz. Szinte megszállottan vonz a halál, az elmúlás (vagy el nem múlás ) témája, ehhez kapcsolódóan pedig a gyász, ami jóval túlmutat a fekete ruha és a végtelen szomorúság közhelyén. A gyász az eddigi legkomplikáltabb érzelmi reakció, amivel életemben találkoztam, talán nem véletlen, hogy az anyává válást említeném vele egy helyen. És máris ott tartunk, hogy a halál egyenlő a születéssel, a születés pedig a halállal – ezt az ellentmondásosnak tűnő állítást is a jóga segített megérteni. 

Egy olyan egyedülálló módszert dolgoztam ki a gyász és az elengedés megdolgozására, melyben a jóga segít az érzelmi amplitudókat középre rendezni. Privát óráimon mindig a gyakorló hangulata, aktuális nehézségei állnak a fókuszban, ugyanakkor a közös munka egészére kiterjed a mindent átfogó cél: jobban és jobbnak lenni úgy, hogy közben megéljük a testünk fantasztikus adottságait és lehetőségeit, hogy megtanuljuk uralni az elmét, és megismerjük a lélek jelzéseit. 

Csoportos óráimon mindig valamilyen téma köré épül a gyakorlás, az elsőtől az utolsó percig megtartó figyelemre, közvetlenségre és gyöngéd vezetésre számíthatsz. 

A vinyasa flow számomra azt jelenti: dalammá válni. Dalammá, melynek ritmusa a légzés, hangszere a test, a dallamot pedig a tudat írja. 
Küldetésem, hogy minél többen ismerjék ezeket a dallamokat.