Tudod mi okozza a szenvedést az életedben?

Nagyon egyszerű, a jóga 5 okot sorol fel:

1. Avidja, azaz a nem-tudás
   A dolgokat nem úgy látjuk, ahogy azok vannak, nem tudjuk azokat úgy látni, ahogy azok vannak, hiszen egyrészt az érzékszervek megszűrik és megtévesztik a tapasztalást, másrészt nagyon sok mindent saját magunkból kiindulva tévesen ítélünk meg, például azt gondoljuk, hogy minden örökké tart, vagy, hogy a személyiségünk egy állandó valami, vagy, hogy van egy olyan elvárásunk az élettel szemben, hogy az legyen mindig örömteli és ha éppen nem úgy van, akkor nagyon boldogtalanok tudunk lenni.
2. A második pont az aszmita, ami tulajdonképpen az előzőből következik, vagyis a hamis ego érzetet adja ez a tudatlanság. Én valakinek és valaminek, valamilyennek gondolom magam. Ez rengeteg hamis tévképzethez vezet, mert rettentően leszűkíti a gondolkodást, ha én arra hivatkozom, hogy én ezt vagy azt így szoktam, vagy így szeretem, és abból aztán nem engedek. Az ételválasztásnál vagy öltözködésnél a leginkább szembetűnő ez a fajta korlátolt gondolkodás. És érdekes, mindig az a jó, ahogy én csinálom, mindenki másnak rossz a frizurája, én bezzeg. Felfuvalkodik az én, pedig egy hatalmas lufi, és pillanatok alatt ki tud ám pukkadni.
3. A harmadik meg ebből az előzőből következik, hogy nagyon elkezdünk ragaszkodni a “hülyeségeinkhez”. Ez a rága. Tapadunk valakihez, aki ilyen értelemben nincs is, hiszen minden pillanatban változik. Ezzel gyakorlatilag rárakjuk magunkat egy bizonyos sínre és képtelenek vagyunk másképp látni a dolgokat. Ez a ragaszkodás mind ehhez. Legyen az önmagunkhoz, a szerelmünkhöz, a gyerekünkhöz, a munkánkhoz, a házunkhoz vagy tárgyakhoz – a téves önazonosítás vezet ahhoz, hogy szenvedésteli az életünk, hogy elégedetlenkedünk, hogy úgy érezzük, nem tökéletes. Persze sohasem lesz az, ha ezen a szinten ragadunk és nem kezdjük el látni a valóságot. Ráadásul. ha túlzottan ragaszkodunk (mert azt hisszük, hogy van ilyen, hogy Én, tehát van,a ki tud ragaszkodni, akinek kellenek a dolgok), akkor ha azt a valamit vagy valakit, akihez annyira ragaszkodtunk netalántán elveszítjük, akkor nagyon tudunk szenvedni.
4. De ugyanebből fakad a negyedik, a dvésa
   Amikor meg pont az ellenkezője történik, tehát valamit elutasítunk, valakit utálunk, a jóga szerint ez is egy ragaszkodás, csak a másik irányba. Rendkívül mérgező, és ugyanúgy szenvedéshez vezet mindkettő, mert így beszűkítjük a saját életünkre, hogy ezt igen, ezt meg nem, holott a világ rendkívül sokszínű és végtelen lehetőség közül választhatunk. Csak hát…
5. A legnagyobb szenvedést pedig a félelmek okozzák és leginkább a haláltól való félelem, az, hogy ez az egész megszűnik. Attól való félelem, hogy azt az Ént, akiről láttuk, hogy tulajdonképpen nincs is, elveszítjük. Abhinivésa. A teljes abszurd, mégis ezt éljük, mert annyira kialakult a személyiség, annyira valósnak és megalapozottnak érezzük, gondoljuk, hogy rettegéssel tölt el bennünket, ha ez a felépítmény nem létezne. Mindent megteszünk azért ennek érdekében, hogy fenn is maradjon, sőt tápláljuk. Azt, akik tulajdonképpen nem is vagyunk. Vicces, de közben meg drámai is valahol.

Ezt az 5 okot a jóga klésáknak hívja, amit mérgeknek is lehet fordítani. Megmérgezik az életünket. Fájdalmat okoznak, szomorúságot, csüggedést és folyamatos elégedetlenséget.
A jóga ebben segít, hogy ki tudjunk szabadulni az Én hitrendszereiből, hogy a test és az elme rugalmassá, erőssé, nyitottá formálása által teljesen másképpen is rá tudjunk nézni önmagunkra és az életre, a környezetünkre és a történésekre. Akkor rájövünk, hogy semmi sem rút és nem kívánatos, mint ahogy semmi sem szép. Minden csak időleges.
A jóga a beszűkülést szünteti meg, az áramlást teszi szabaddá a testben, a gondolatainkban, az érzéseinkben, az érzeteinkben.
A legnagyobb probléma tehát az önazonosítás. Ne önazonos akarj lenni, hanem szabad!
A valóság nem az, aminek látszik. Láss túl rajta, teremts teret magadban. Ne hidd el azt, amit neked mások rólad mondanak és gondolnak, és ne hidd el magadról azt, amit te saját magadról gondolsz. Például, hogy neked valami nem sikerül, neked az úgysem megy. Neked az úgysem jön össze. Hát már anyádnak sem sikerült, meg apádnak sem. Ilyenkor jönnek azok a képzetek például, hogy ők elváltak, tehát te is elfogsz, anyád megcsalta apádat vagy fordítva, tehát minden nő és férfi szemétláda.
Nem, te járd a saját utadat! Olyan életet élj, amilyet te akarsz. Ezt hívja a jóga teremtésnek. Soha nem anyagi javakra irányul a teremtés fogalma, hanem mindig a szabadságra.