
Az öt szeretetnyelv
Nagyon sokféleképpen fejezzük ki a szeretetünket.
Van, aki szavakkal, egyszerűen könnyedén ki tudja mondani, hogy szeretlek, szép vagy, okos vagy, ügyes vagy és ezt persze magának is ki tudja mondani.
Van, aki minőségi idővel. Programokat szervez, meghívja vacsorára, moziba, koncertre, együtt töltekeznek, együtt szereznek közös élményeket. És persze az ember magát is így kényezteti.
Van, aki tárgyakkal, ajándékokkal, virággal halmozza el a másikat vagy süt-főz. És persze magának is vesz mindig valamit és magának is készít finomságokat.
Van, aki állandóan szívességeket tesz. Magától felajánlja, hogy ide vagy oda bejuttatja, ajánlj szakembert minden problémára és örömmel megszereli a csöpögő csapot, persze saját magának is.
Van, akinek a szeretetnyelve az érintés, ha a másikkal találkozik örömmel átöleli, fogadja is szívesen az ölelést, vagy csak rárakja a kezét a másik hátára és ezt szívesen veszi mástól is.
Van, aki mind az öt területen jól tud közlekedni és meg tudja jól válogatni, kivel melyik szeretetnyelven kommunikál, talán ez a legjobb. Baj akkor van, ha valahol túlzásokba esünk, tehát valamelyik területen túlzottan aktívan fejezzük ki a szeretetünket és a többit teljesen elhanyagoljuk.
És az sem jó, ha magunkat kifelejtjük.
Hogyan lehet ezen változtatni. Először is érdemes megállapítani magadról, hogy te hogy állsz ezzel. Soha semmit nem szabad erőltetni, tehát ne engedd, hogy ölelgessen mindenki, ha ez nem esik jól. Nyugodtan mondd, hogy nagyon sajnálom, de ezt nem szeretném. Másrészt, járj utána, hogy miért nem.
Keresd a blokkok okát.
Hogy ki tudd fejezni a benned lévő szeretetet és ezt jól, nagyon fontos. Minthogy az is, hogy felismerd, a másik hol tart ebben. Nincs annál kényelmetlenebb, mint amikor valaki ráerőltet a másikra egy ölelést, pont az ellenkezőjét váltja ki, hogy a példánál maradjak, de bármelyikre igaz lehet.
Nekem nagyon sok időbe telt, mire rájöttem, hogy anyám az étellel fejezi ki a szeretetét vagy anyagiakkal. Neki ez a szeretetnyelve, nekem meg nagyon nem. Sokkal inkább vágytam volna egy ölelésre vagy még inkább közös élményekre. De elengedtem és elfogadásban vagyok, igyekszem őt is úgy szeretni, vagyis úgy kifejezni a szeretetemet, ahogy ez neki jó, nem ahogy feltétlenül nekem, mert ő már nagyon nehezen tud változni, tehát én veszem figyelembe azt, ami neki jó és nincsenek már elvárásaim.
Ugyanez igaz a karácsonyi ajándékoknál. Figyeljünk nagyon a másikra, ne tömjük fölöslegesen tárgyakkal, lehet, hogy ő jobban örülne egy mozijegynek vagy egy közös hétvégének, egy masszázsnak vagy egy finom vacsorának, de az is lehet, hogy egy jó könyv lesz az ideális.
Ha ajándékozunk, azt vegyük komolyan, soha ne vegyél semmit kötelességből, vagy, hogy gyorsan letudd, lehet sokkal jobban jársz egy saját készítésű tárggyal, mintha megvennéd a legújabb kütyüt.
A másik ember szeretetnyelvét próbáljuk meg felfedezni úgy, hogy megfigyeljük, ő hogyan fejezi ki a szeretetét mások felé és hogy mikor és mire panaszkodik a leggyakrabban, vagyis mit nem kap meg. Az emberek mindig úgy adnak szeretet, ahogy azt másoktól is szeretnék.
Egy kapcsolatban pedig a legfontosabb a közös nyelv.
Tegyél az ajándékozásba is erőfeszítést, tervezd meg egy papíron, gondold át, kinek mi a legjobb, nem biztos, hogy órákat vásárlással egy plázában kell tölteni, lehet a legjobb ötlet egy kézzel festett bögre, egy gyöngyből fűzött karkötő vagy egy közös jógaóra utána teát szürcsölgetve megváltani a világot.
Szeress sokszínűen! Figyelj a másikra!
Namaste
Brávácz Alexandra