Szerepeink

Valljuk be, az áldozat a külvilág számára mindig kicsit gyanús. Minek ment oda, miért volt olyan rövid az a szoknya, biztos ő sem hibátlan, miért nem tudta megakadályozni, miért nem tudott magáért kiállni, biztos neki is van szerepe benne, ő is tehet róla stb stb. Számos nyájas komment.
A bántalmazásban az áldozat is piszkos lesz. A bántalmazás az, ami bepiszkítja.

A külvilág gyakran nem érti. Na ez az, amivel nem érdemes foglalkozni. Bizonyítgatni a te ártatlanságodat. És ilyenkor derül igazán ki, kire számíthatsz.

Hogy működik az áldozat-bántalmazó dinamika?

Megfigyeltem, hogy a két ember között egyfajta ciklikusság zajlik, amolyan húzd meg-ereszd meg. A kapcsolat nem folyamatosan rossz; ha az lenne, az áldozat azonnal kilépne. A dinamikát ez a körforgás tartja fenn.

Először is a bántalmazó kontrollt és hatalmat akar a bántalmazott felett. Ez a legfontosabb. Ha ezt érzed, kérlek, ne kérdőjelezd meg! Jól érzed! Ez van! Ez történik veled!

Mivel kezdődik? 

Először csak apró kritikák, “tojáshéjon járás” érzése. Élcelődések. Hol erősebb, de van, hogy nem annyira, csak pont annyira, hogy egy kis szurkálást érezz a szíved közepén.
Az áldozat próbálja elkerülni a konfliktust, elnyomja, érvényteleníti, a legrosszabb: majd ő megoldja, a másikat megmenti. Annyira nem fér bele a gondolkodási keretébe, hogy ő egy áldozat, hogy nem akar erről tudomást venni.
Sokkal inkább a konfliktust a szőnyeg alá jól besöpri. Viszont egyre jobban púposodik fel az a bizonyos szőnyeg, évekig lehet ezt csinálni, csak egyre nehezebb rajta járni.
A könnyedebb szakaszt követően a bántalmazó hirtelen támad. Lesből. Hátulról. Már nem is számítasz rá és lecsap. Igazából ilyenkor leginkább. Hónapok is eltelhetnek és ő jönni fog. Az áldozat ezért sosincs a támadásra felkészülve, ez a legrosszabb, mert csak védekezni tud és azt is bénán. Ha tud egyáltalán. Hebeg-habog, magát tisztára mosni próbálja.
Aztán csend lesz, néma csend. Ez is a bántalmazó módszere, a csenddel verés. Néha fájdalmasabb mint a hangos üvöltés.
Aztán az is előfordulhat, hogy a bántalmazó együttműködést mutat, netán bocsánatot kér, fogadkozik, ajándékokat vesz, vagy egyszerűen csak kedves, békés és figyelmes. Ez az a szakasz, ami reményt ad az áldozatnak, és ami miatt is ilyen iszonyú nehéz a kilépés.
Látni kell, hogy a bántalmazó tudatosan vagy nem tudatosan, de számos technikákat alkalmaz, Torzítja a valóságot. “Ilyen nem történt”, “Csak beképzeled”, “Túl érzékeny vagy”. “Az nem is úgy volt”. “Te nem hívtál fel”, “Te nem mondtad”. Az áldozat idővel elkezdi megkérdőjelezni a saját józan eszét is. Mindig próbáljuk felülírni a valóságunkat és megkérdőjelezni, kicsinyíteni: á, ez nem az! De, ez az!
Majd jön a hibáztatás fázis, ugyanis a bántalmazó sosem vállal felelősséget. “Ha nem provokáltál volna, nem mondtam volna.”
Mindig a másik a hibás.

Honnan tudod, hogy bántalmazás áldozata vagy? 

Ha eddig nem derült volna ki, ez az a pont, amire mindig támaszkodhatsz. Leráz magáról és téged hibáztat. Mindenért. Olyanokért is, amik meg sem történtek. Vagy felemleget régi történeteket és úgy átfordítja, hogy elveszíted a talajt és nem tudod, hol van a fent és a lent. Ő emlékszik, te még emlékezni sem bírsz, tényleg ezt mondtad volna?
Hogy lehet ez? Hogy történhet ez meg veled? Egyszerűen nem érted.
Na ezért nehéz nagyon kilépni. Külső szemlélőnek egyszerűnek tűnhet a megoldás: miért nem mész el, miért nem hagyod el, mondasz fel, szünteted meg.
De belülről ez teljesen más. Mert a dinamika alapja a traumás kötődés.
A bántalmazó működésének lényege az egyéni autonómiád megtörése. Leszól, megkérdőjelez, gyerekben tart, negligál, hibáztat.
A bántalmazás és a jutalmazás váltakozása egyfajta mentális és érzelmi függőséget okoz benned. Függő vagy. Az időszakos megerősítést – hogy néha jófej, meg elmosogat, meg ez a drága ember leviszi a szemetet, meg amúgy okosat mond vagy elmegy bevásárolni és megszereli a szomszéd idős néni kismacskáját – többre értékeled sajnos, mint a folyamatos biztonságot.
Nagyon nehéz a bántalmazóval szembenézni és látni őt annak, ami. Sokszor a barátok nem olyannak látják, ezért ez a legnehezebb, amikor valakit győzködnöd kell, meg az igazadat hajtogatni. Ő tiszteletreméltó, jóhírű – hogy lehetne neked igazad?!
Ne tedd. Sose kérdőjelezd meg magad. Senkinek nem tartozol magyarázattal, senkinek nem kell tisztáznod magad, mindenki gondoljon azt, amit akar.
Igazából neked sem esik jól őt bántalmazónak látni. Szeretted, felnéztél rá, tisztelted, belementél a kapcsolatba. Ezt a döntésedet nagyon nehéz elfogadni. Azt hitted, jó lesz! Nem lett. Ez van!
A traumás kötődés eredménye a tanult tehetetlenség. Az áldozat úgy érzi, bármit tesz, a helyzet nem változhat, ezért feladja az ellenállást és az önmentő kísérleteket. Nem képes igazán határokat húzni.
És hát: legalább van valaki aki a szemetet leviszi. Ez a legszomorúbb az egészben, hogy valahogy mindig ugyanide lyukad ki.

Tehát a bántalmazóra mi jellemző?
Kontroll és dominancia, hárítás és projekció, jogosultság- és felhatalmazottságérzet, düh, agresszió. Igen, a verbális agresszió is agresszió.

Míg ezzel szemben az áldozatra?
Kizárólag a túlélésre és az alkalmazkodásra fókuszál, túlzott felelősségvállalás jellemzi. a problémák átvállalása, magára vállalása, az érzelmi állapota pedig a szégyen, a bűntudat és a félelem körül mozog kizárólag.
Honnan tudod, hogy áldozat vagy? Hogy félsz. Félsz a másiktól és félsz a következményektől. A félelem a legjobb útmutató.
Ez a dinamika természetesen nem csak párkapcsolatban, hanem szülő-gyerek viszonyban vagy munkahelyi környezetben is megjelenhet.
Hogy lehet ebből kitörni? Ez nem egy csettintés, sokszor évekig tart. Nem tudsz nemet mondani, így ez nem is lesz sose sikeres. A szabadulás egy folyamat. Egy folyamat amihez belső megerősödés kell. Mert ő nem fogja engedni, hogy te csak úgy elmenj.
A megerősödés soha nem a bántalmazó visszabántalmazása vagy megváltoztatása (mert őt nem tudod), hanem a saját integritásod védelme.
Kezdd ott, hogy gyakorold a nemet mondást mindenféle magyarázkodás nélkül. A magyarázkodás a bántalmazó számára egy felület, ahol vitába szállhat veled és meggyőzhet az ellenkezőjéről. Mindig ő nyer, ne feledd. Ezért teljesen felesleges. csak rabolja el az energiádat: ő az energiádból él.
A bántalmazás mértékétől függően húzd meg a fizikai térben a határaidat. Ha eddig anyagilag ki voltál szolgáltatva, mondjuk eltartott, segített, menj el dolgozni, legyen saját kereseted. Egyébként is gyakran az anyagi függés miatt tart sakkban, ezért itt válj le elsőként, és amennyire csak tudsz. Határozd meg, mikor férhet hozzá a telefonodhoz, a pénzedhez vagy a személyes teredhez és idődhöz.
A traumás kötődés függőség, hozzászoktál a hullámzáshoz. Az a kapcsolat, ami nem így működik, unalmasnak tűnik. Pedig pont az a jó! Idővel értékelni fogod, ha nem ez lesz.
A szabaduláshoz el kell fogadni, hogy a bántalmazó viselkedés az illető valódi arca, amikor csend van, az pedig csak egy manipulációs eszköz.
Jöhet egy kapcsolati leltár: mindig emlékeztesd magad a megalázásokra és a hazugságokra. Ne mentsd fel! Ne hibáztasd magad! Amikor rád tör a hiányérzet vagy a nosztalgia (ami a traumás kötődés tünete), gondolj ezekre, hogy visszarántódj a valóságba.
A kötődés csak akkor tud gyógyulni, ha megszakad az utánpótlás. Van amikor persze nem tudod teljesen megszüntetni a kapcsolatot, akkor viszont minimalizáld és mindig légy résen.
Egy bántalmazó kapcsolat elhagyás-fázisa a legveszélyesebb szakasz, ezért ezt nem impulzívan, hanem tervszerűen kell megtenni. Ne hangoztasd a távozási szándékodat, mert ez teret ad neki, agressziót vagy fokozott manipulációt válthat ki. Ha eldöntötted menj! Ne húzd: majd húsvétkor, majd a nyaralás után, majd a szülinapja után, majd az utazás után, majd vége lesz a sulinak: mert majd ha piros hó esik ugyanis! Sosem lesz vége. Ha döntöttél, egyből lépj, ne adj neki időt a reakcióra. Ki fogja különben használni, ha annak teret adsz.
Nagyon fontos a támogatói háló, a barátok. Bántalmazás mértékétől függően szervezetek, szakemberek. Akik nem negligálják a veled történteket.
A bántalmazó dinamikából való kilépés után az ember gyakran érzi magát elveszettnek. Ez a gyász része, nem pedig annak a jele, hogy rosszul döntöttél.
Tudom, rettenetesen nehéz, de hidd el, egy szabad világ vár rád.

Brávácz Alexandra