a

Önbántalmazás

Vannak emberek, akik abban lelik a boldogságukat, hogy a másikat bántsák. Vannak, akik annyira boldogtalanok, hogy szükségük van arra, hogy a másikba belerúgjanak. Vannak, akik direkt odaszólnak, bántót odakommentelnek, odapiszkítanak, csak, hogy a másiknak az fájjon. Valami durvaságot tesznek és közben egyáltalán nem foglalkoznak a másik érzéseivel. Hogy ez a másiknak hogy esik, ebbe nem gondolnak bele, ennyire énközpontúak. Tudják, hogy fájdalmat okoznak, hiszen ez az, amitől kielégülnek. Persze csak egy pillanatra. Egyre jobban elfordulnak tőlük viszont azok, akiket bántanak.

Ha nem foglalkozol a másik érzéseivel, akkor az egy gyermeki működés. Az ilyen ember még mindig az elhanyagolt ötéves, aki az anyja lábát rugdossa, hogy egy kis figyelmet kifacsarjon belőle. Ezek azok a gyerek-felnőttek, akik képtelenek felnőni, mert egyszerűen annyira figyelemhiányosak, hogy az már traumatizálta őket. Férfiaknál ez különösen megjelenik, mivel ők azok, akik az anya figyelmére vágytak volna. Folyamatos csíntevések helyett azonban felnőttként már nőket bántalmaznak és attól érzik azt, hogy ők férfiak és van hatalmuk a másik felett. Az én szememben az ilyen ember nem férfi, aki másokat bánt, aki másokkal durva, az minden, csak nem egy komoly ember. Gyakran olyanokat bántalmaznak, akiket erősebbnek, nagyobbnak gondolnak maguknál, akire mélyen belül felnéznek, akit tisztelnek, de ezt szeretettel nem tudják kifejezni, hiszen azt tanulták meg, hogy az ilyen emberek nem figyelnek rájuk, nem törődnek velük. Így hát rúgnak, csípnek, üvöltenek, egyrészt mert nagyon nagy fájdalommal élnek együtt elhanyagolt gyermekként, másrészt így biztosan figyelemben részesíti őket az, akit bántanak.

Itt vagyok, figyelek rád, nem kell rosszalkodnod ahhoz, hogy figyelmet kapj!

Menj vissza ahhoz a sértett gyermeki részedhez és vigasztald meg. Ne engedd, hogy másokat felnőttként bántalmazzon. Mert a másiknak is vannak érzései, neki is fájhat, akkor is ha erősnek látszik és neked úgy tűnik, kiegyensúlyozott élete van. Soha ne tegyél olyat, ami a másiknak rosszul eshet. Hogy miért? Mert minden bántalmazás visszacsap, benned kelt rossz érzéseket. Minden beszólásod visszahullik rád energetikailag és fogva tart. Ez a karma. Ha te valakit kigúnyolsz, kioktatsz vagy kinevetsz, százszorosan nevetnek ki majd téged. Ne szurkálj, mert a dühöd téged mérgez leginkább és egy idő után nagyon magányos maradsz. Amit nem kaptál meg otthon, azt ne máshol akard bevasalni.

Te önmagadat bántod ilyenkor. Valójában sokkal jobban, mint a másikat.

Tedd le a fegyvert.

Brávácz Alexandra