a

Csak a szeretet

Rettentően nem szeretem azokat a szavakat, mint anyaseb, apaseb vagy akár azt, hogy sérült belső gyermek. Mert a fókuszt nem ott tartják, ahol érdemes.

És ahol a fókusz, ott az energia.

A belső gyermek kifejezés egyébként Jungnál jelenik meg először, az az éned, aki képes megújulni, egyfajta forrás, ahova vissza lehet térni, akiből lehet meríteni. Persze van az a gyermek, akit sokat bántottak, de minek őt magaddal cipelni? Ne abba a belső gyermekbe kapaszkodj, akiben tombol a düh, a harag vagy a bánat, őt engedd el! Hogy hogyan? Egyszerűen elhatározod, hogy nincs rá szükséged.

Van egy ismerősöm, aki súlyosan beteg lett és elkezdte mesélni nekem, hogy majd ő begyógyítja akkor az anyasebet és meggyógyítja a belső gyermeket. Állj, állj, állj…mondtam. Nagyon rossz hozzáállás, hiszen ezzel máris benne vagy a csapdában, ami miatt a betegség nagy valószínűség szerint létrejött, hogy vagyok én, az áldozat, a gyermek bennem a sérült, sebes áldozat, a bántalmazott, akit az anyja traumatizált. Ő a hibás. Ő az ellenség.

Nem. Perspektívát érdemes váltani. Aki sebről, meg egy sérült belső gyermekről beszél, az csak a szenvedést erősíti, az valójában nem akar és tud boldogan élni, hanem inkább tudatalatt fenn szeretné tartani ezt az ártó, ellenséges viszonyt az anyjával vagy az apjával. Mert egyrészt ezt ismeri, másrészt a múltat meg akarja változtatni. Mindig csak azt csináljuk, amit tudunk vagyis szeretnénk, sajnos sokan szenvedni tudnak csak.

Mégis hol van az a belső gyermek? És mégis hogyan lehet őt gyógyítani? Szerintem így sehogy. Ha benned van egy belső gyermek, akit vigasztalni, pátyolgatni, gyógyítani kell, ha van benned valaki, aki nyalogatja a sebeit, akkor az azt jelenti, hogy te még mindig a múltban élsz és a múltat akarod felülírni. Benne ragadtál egy másik dimenzióban, pedig a most most van, a múlt már régesrég elmúlt.

A múltat nem lehet megváltoztatni, egyedül, amire hatással lehet lenni, az csakis a jelen. Most kezdj el másképp élni és akkor a jövőd változhat. Nincs szükséged a szenvedésre, szabadítsd fel magadat!.

Sürgősen kezdj el a jelennel foglalkozni, a múltat meg engedd el. Ilyen egyszerű? Igen.

Soha senki nem tudja az idő kerekét visszaforgatni, anyád és apád nem fog bocsánatot kérni, sokszor el sem jutnak oda, hogy belássák, neked ártottak, saját maguk életét sem látják tisztán és ők is csak kapták azt. Ami megtörtént az megtörtént, az már nem fog megváltozni, nem tud megváltozni. Vannak olyan dolgok, amiket nem is lehet kijavítani, megbocsátani, jóvátenni. Csak azt lehet tenni, hogy azt mondom, ez tovább nem befolyásolja az életemet, nem engedem, hogy hatással legyen rám. Pont.

Ebben segít a jóga. Megerősít és a jelenbe hoz.

Ha valami nem segít ebben a helyzetben az én tapasztalatom szerint, akkor pont az anyaseb emlegetése, mert akkor saját magamra áldozatként tekintek, a szülőre pedig bántalmazóként. És ez a felállás nem visz előre, csak továbbra is a szerepedben maradsz beleragadva, azt, amit tulajdonképpen te osztottál magadra. De te ne akarj áldozatként élni!

Csak egyetlen egy kiút van, csak egy módon lehet átírni a mintát, mégpedig szeretettel. A szeretet energiájával. Tehát ne annak adj energiát, hogy neked milyen rossz volt, lehet ezt persze elemezgetni, hogy neked milyen meg kitől kapott sebed van, meg hány sebed, de ne a sérelmeidet sorold, meg gyógyítgasd a szegény belső gyermeked, hanem annak adj energiát, hogy most mi van és erősítsd meg magad annyira, hogyha vannak bántalmazó szülők is, akkor azok ne tudjanak már bántani. Ha sebről beszélsz, akkor még mindig hatalmuk van fölötted.

Küldj nekik szeretetet! Micsoda borzalom lehet nekik úgy élni, hogy nem tud belőlük a megfelelő szeretet kiáramlani Hidd el, elég átok ez egy életre. Ne akard őket megváltoztatni, mert nem tudod őket megváltoztatni!

Csak szeretettel tudod a karma kerekét elfordítani és ezért nehéz ez. Mert ha valakire úgy tekintesz, mint aki téged bántalmaz, azt nagyon nehéz szeretni. Pedig nincs más út.

Néhány hete olvastam sokak oldalán a felháborodást Kunó egyik videója kapcsán, miszerint Kunó azt mondta, hogy nincs ilyen, hogy a belső gyermek gyógyítása, mert az elterelés. A videót most volt csak időm megnézni és teljesen egyetértek az ott elhangzottakkal. Azt mondja, hogy dobd ki a belső gyermeked. Nyilván azok háborodtak fel ezen, akik még ragaszkodnak a sebeikhez és bennük megbántott belső gyermekhez. Lehet így élni, de minek, amikor lehet éretten és szabadon is?

Engedd őt el, az idő elmúlt, anya és apa nem fog már jönni, ne várj rájuk, ne követelj elégtételt. Ne tartsd tovább fenn a játszmát, szállj ki!

Egyedül te tudsz változtatni, mégpedig egyedül a saját viszonyulásodon, hozzáállásodon.

A belső gyermeket azért ne dobd ki teljesen, hanem mint szemlélet tartsd meg, mégpedig először is, ne vedd túl komolyan magad. De legyél bátor, kísérletező, rögtönző, játékos, könnyed, szabad, tudj könnyen változtatni és tudj könnyen alkalmazkodni.

Másban nincs szükséged a gyermekre benned, már felnőtt vagy, hagyd abba a sebek nyalogatását, mert ezzel csak fenntartod az ártó energiát. Örökre a múltban ragadhatsz. Ismerek olyat, aki évek óta jár különböző terápiákra és mindig úgy tűnik, jobban érzi magát, van oldás, meg gyógyítgatás, de aztán továbbra is a harag fennmarad és ugyanoda csúszik vissza.

Ha azt mondod, sebed van, akkor haragod is van.

Mindaddig, amíg szükséged van arra, hogy haragudj, hogy a sérült éneddel azonosulj, valaki mást meg hibáztass, addig az az energia ottmarad. Ne etesd tovább, mert amíg rá hivatkozol, addig nem fogsz szeretettel telve felnőni. Persze, felnőttként élni nehéz, mert fellelőséget kell vállalni, elsősorban önmagadért. Sokan nem is akarnak felnőni, mennyivel kényelmesebb sérült gyermekként élni.

A karmát nem lehet gyógyítgatni, kötözgetni, kenegetni, egyet lehet csak, elvágni.

Radikálisan.

Ne azonosulj azzal, aki egykoron voltál.

Légy szabad! Fordíts hátat!

Brávácz Alexandra