Kötődési mintázatok

Lukács Liza Hogyan szeretsz című könyvét receptre írnám fel, mert ebben a könyvben mindent olvashatunk a kapcsolódási mintázatainkról, ami segít megérteni, hogy miért megyünk bele éppen abba az ártó párkapcsolatba, vagy miért nem tudjuk elengedni azt, aki minket bánt, hogy egyáltalán miért vannak nehézségeink e téren.

Ami a legfontosabb: 1 éves korig alakul ki a gyerekben a kötődési alapmintázat, vagyis azáltal, hogy ebben az első évben hogyan válaszoltak a szülők az érzelmeidre, meghatározó lesz az egész életedre nézve. Ez az imprinting fázis az embernél, az a bevésődési időszak, ami gyakorlatilag kivehetetlen, vagy kemény, tudatos munkával lehet csak változtatni nem rajta, mert azt nem lehet, hanem az életen. Ahogy ebben az első hónapokban a szülők viselkednek velünk, hogy milyen érzések, élmények, tapasztalások voltak ebben az időszakban olyan téren, mint bizalom, biztonság, szeretet, elfogadás, válasz-kézszég, kulcsfontosságú, mert egy rögzült belső modellhez vezet.

Amit ott kaptunk, az marad örökre. Abból vonunk le következtetéseket, olyan, mint egy szemüveg, mindig minden helyzetben rajtad lesz. Egy kőkemény hitrendszer.

Ha vannak hiányok ezen a téren, akkor azokat később pótolni akarod, a probléma viszont az, hogy később ezeket már nem lehet pótolni, egyetlen egyet lehet, elfogadni – ez az egyetlen út, megtanulni tudatosan kezelni. Ezen érdemes dolgozni és a hiányokat nem ilyen-olyan pótcselekvésekkel, pótszerekkel pótolni akarni.

Későbbi kapcsolatok sajnos nem tudják begyógyítani azt a hiányt mert nem ugyanarra van szükségünk, mint amire gyerekként szükségünk lett volna. Mégis olyan kapcsolatot választunk, ahol ugyanazt átéljük, nincs elfogadás és állandóan azon teperünk, hogy legyen.

Többször felmerül a kérdés, hogy adjuk-e a gyereket bölcsödébe és az én véleményem határozottan a NEM, különösen nem ebben az első évben, de igazából óvodáig a gyereknek a legjobb otthon. Ha a család rendben van érzelmileg, persze csak akkor természetesen. Bár általában, ha rendben van, akkor fel sem merül a bölcsőde.

Ha nem egy biztonságos és támogató környezetben nő fel a gyermek, akkor a felnőttkorban pótszerekhez nyúlhat az illető, bármihez, ami a megnyugvást adja, legyen az alkohol, étel, kapcsolatfüggőség, munkamánia vagy más pótszer. Biztonságos azt jelenti, hogy jól és jókor, kiszámíthatóan reagáltak az igényeire, például képesek voltak ők megnyugtatni és nem a cumi vagy a képernyő.

A kötődésnek nem szoros kapcsolatra vagy akár külső szerre, tárgyra van szüksége, mert a biztonságos és érett kapcsolatnak nem intenzitása van, hanem minősége. Minőséget adni pedig csak belső értékekkel, érzelmekkel lehet.

Ha ebben a korai gyermekkorban a szeretet feltételekhez volt kötve, akkor később is olyan helyzeteket, kapcsolatokat fogunk keresni és találni, divatosabb szóval bevonzani, ahol ugyanez lesz a helyzet.

Három fő fajtája van a problémás kötődésnek.

Az ambivalens, bizonytalan kötődésű – ilyen a legtöbb ember – egyszer lelkes, máskor iszonyúan letört és bizonytalan, féltékeny, ragaszkodó, majd lehozza a csillagokat, imádja rajongással az összes hibádat és mivel te is bizonytalan vagy, ez neked is tetszik. Vagy nagyon meg akarsz felelni, aztán elkezdesz szorongani, hogy el fog hagyni, hogy te nem vagy elég jó neki, őt meg felmagasztalod. Általában felnagyítjuk a másikat, olyan tulajdonságokkal ruházzuk fel, amik benne soha nem voltak meg és amiknek nyilván a másik egy idő után nem is tud és akar megfelelni, ekkor pedig “óriásit” csalódunk benne és megkérdőjelezünk újra, meg újra, meg újra mindent magunkkal és a világgal kapcsolatosan.

A bizonytalanul kötődő egyenesen kiprovokálja a zavaros kötődési helyzeteket, kapcsolódásokat.

A másik a szorongó-elkerülő, hozzá nagyon nehéz hozzáférni, az érzelmeit eltemette, nem szereti ha becézik, ha bókolnak neki. Szinte képtelen az intimitásra.

A harmadik a félelemteli kötődő, akinek családjában valami komoly trauma történt, a közeg bántalmazó volt. A világ rossz és teljesen kiszámíthatlan számára. Senkiben nem tud megbízni soha és mindig azt lesi, hogy honnan éri támadás.

Az emberek nagy többsége, 70% nem tud biztonságosan kötődni, szakemberek szerint. Ami érthető, hiszen ebben a korai gyermekkorban akár 1 hónap hiány elég, hogy létrejöjjön a kötődési zavar.

Tehát, ha anya/apa nem szeretett, akkor más sem fog szeretni, ergo nem vagyok szerethető – ez a gondolkodási séma.

Mit csinálunk?

Elkerülő magatartást folytatunk, nem megyünk bele párkapcsolatokba, nem teszünk semmit ezen a téren, hogy ez változzon.

Vagy, belemegyünk, túlkompenzálunk, csalódunk.

Problémás kötődési mintázatú kizárólag problémás kötődésűvel jön össze, ha mégis egy biztonságos kötődésű szóba áll velünk, azzal egy idő után nem tudunk mit kezdeni, azt mondjuk, unalmas a biztonságos meg a folyamatos bizonytalanságtól elmenekül.

Mit érdemes tenni?

Bevallani magamnak, hogy ez a helyzet és valamilyen eszközzel, legyen ez terápia, jóga vagy bármi ezt elfogadni és megpróbálni felülírni. Ha látod a működési mechanizmust, akkor amikor belekerülsz egy ilyen kapcsolatba, vagy bele sem mész és nem gyártasz fölösleges karmikus köröket magadnak vagy, ha a partner is hajlandó tenni a változásért, együtt tudatosan léptek egymás felé.

Mert a jó tánchoz két ember kell.

Brávácz Alexandra