A válás nehézségei

Minden válás iszonyú nehéz. Főleg az a válás, ahol gyerekek is érintve vannak. Mert a legjobbat akarjuk nekik. Mindkét fél általában jót akar és borzalmas érzés belátni azt, hogy egy kapcsolat már tarthatatlan és egy család széthullik.

Az én válásom is ilyen volt. Tulajdonképpen mi már abban a párkapcsolatban a végén voltunk, amikor a fiam született és a kapcsolatot egy gyerek sosem menti meg, sőt, még inkább szétválasztja a szülőket, hiszen az örömből pillanatok alatt csak a nehézség lesz. A pohár félig üres.

Ha a gyerek nem egy MI-be születik, ha nincs meg az egység, akkor egy születéssel még inkább a különbségek mutatkoznak meg.

Hogyan lehet egy válást túlélni? Lehet. Ott kezdődik, hogy az ember szépen lassan elfogadja és megbocsátja magának azt, hogy rossz döntést hozott, amikor hozzáment vagy elvette. Hogy nem tartott még ott, hogy nem látta előre, mert nem volt kellő önismerete, mert nem tudott volna másképp dönteni.

A válás nagyon fajsúlyos döntés, karmikusan több generációra kihat és ennek a felelőssége éppen ezért iszonyú nagy és nehéz viselni.

Hogy egy gyerek nem az apjával (vagy anyjával), a saját családjában nő fel szerintem nagy teher mindenkinek. Én a hagyományos családmodellt szeretem, a patchwork nálam nem működött. Aranka, a maga gyereke az én gyerekemmel veri a mi gyerekünket – ahogy Karinthy viccesen mondja. Ez már nem vicc azóta.

A gyerekekben mindig hiány lesz. Persze próbálnak megfelelni anyának és ölelik az új társat, alkalmazkodnak, de érzelmileg belül száradnak el. Mivel minden második házasság válással végződik, ez lett az új rendszer, a gyerekek egy negyede napjainkban már így nő fel, a másik negyede pedig magányosan, vágyakozva egy család után. Az én fiam azt a stratégiát folytatja, hogy rengeteg barátja van, ott pótolja.

Sokszor azt látom, hogy az apák talán hamarabb túl tudják tenni magukat, hiszen a férfiak problémamegoldók. Válnak, megegyeznek, felügyelnek közösen vagy nem, jönnek hétköznap is vagy nem, hetente vannak vagy nem, de a lényeg, hogy újrakezdenek, egy másik családban. Sokkal rugalmasabbak, mint a nők. Nehezen lehet általánosítani, de a nők nem a megoldásra koncentrálnak, hanem az érzelmeikbe temetkeznek, ezért sokáig rágódnak azon, hogy mit nem kellett volna, vagy mit kellett volna. Akár egy életen keresztül.

Valahol a középút a jó szerintem, nézzünk előre, de tisztázzuk is magunkban a miérteket.

A gyerekek mindenképpen megszenvedik, ezt nem lehet elkerülni. Nincs az a gyerek, akinek a válás jó. Persze nem beszélek most a kivételekről, ahol bántalmazó az apa vagy az anya és menekülni kell, mert alkoholista vagy egyéb oka van a dühkitöréseinek.

És azt sem mondom, hogyha rossz egy párkapcsolat, a gyerekek kedvéért maradjanak együtt a szülők. Ismerem ezt is, mert az én szüleim ezt tették és a mai napig hallgatom, hogy miattatok maradtunk együtt. Ez egy hatalmas teher a gyerekeknek.

A gyereknek a válás kihat az érzelmi életére, a szociális kapcsolataira, de kihat a párkapcsolataira is, a későbbi gyerekvállalási kedvére, a konfliktuskezelésére, és így lesz megfelelési kényszeres, túlkompenzálós, önbizalomhiányos és még sorolhatnám.

Ez a generáció nő most fel éppen, beláthatatlan, hogy mi lesz, látjuk is a jeleket.

A gyerek mindenképpen veszteséget él át. A mozaikcsaládban felnővő gyerekek kutatások szerint sokkal több problémával küzdenek a társadalmi kapcsolataikban, de akár az egészségük terén vagy az iskolai eredményeikben is. Túl korán hagyják el az otthont vagy éppen soha nem tudják elhagyni, mint azok, akik mindkét biológiai szülőjükkel, jó családi körülmények között nőttek fel. Mert folyamatosan a biztonság kérdéskörrel küzdenek, ha az egyik láb hiányzik.

A válás trauma a gyereknek, ne szépítsük, és mindenképpen segítséget érdemes igénybe venni szakembertől, hogy fel tudják dolgozni.

Nagyon fontos ezekben a mozaikcsaládokban megteremteni az időt arra szerintem, hogy anyának vagy apának a saját gyerekével legyen külön időtöltése, ne akarjuk meg nem történté tenni a múltat és elhitetni a gyerekkel, hogy minden ugyanúgy folytatódik, mint előtte. Persze minden folytatódik, de másképp.

Hogyan érdemes a gyerekekkel a válásról beszélni?

Egyrészt mindig figyelembe kell venni az életkort. Az én fiam nagyon pici volt, amikor mi eljöttünk, beszélni sem tudott még, de ettől függetlenül a karomban tartottam és elmondtam neki, hogy minden rendben van. Itt vagyok és azért mert apa nem lesz minden nap itt, ő biztonságban van. Persze apát nem tudom pótolni, beleszakadtam párszor, de nem lehet.

Ha a gyerekek idősebbek, akkor el lehet mondani, hogy most máshol fogunk lakni, de apa (anya) szereti őket és nem azért költözünk el, mert nem, és nem is azért válunk el, mert nem, hanem anya és apa között szűnt meg az a szeretet szál, ami eddig összetartotta a kapcsolatot. Ha meg lehet állapodni közös felügyeletben, az jó a gyerekeknek.

Én nem hiszek az egy hét itt-egy hét ott modellben, azt gondolom, a gyereknek kell az állandóság, ha széthullik a család, legalább a hely maradjon meg és igen, lehet, hogy az egyik szülőpárral, ez általában az apa, kevesebbet lesz együtt a gyerek. Ez annak a szülőnek iszonyat nehéz lehet. De a döntéseink következményeit vállalnunk kell.

Fontos szerintem az őszinteség és hogy ne tartsuk sokáig titokban a szeparáció tényét, ha már egymás között ezt megbeszéltük és elkerülhetetlen, mert a gyerekek úgyis érzik, hogy valami nem stimmel és a bizonytalanság sokkal de sokkal ártalmasabb, mint a bizonyos rossz. Tehát minél előbb elmondani nekik, és őszintén, persze nyilván nem kell kibeszélni és bemártani a másikat nekik, de a tényt azt közölni kell, hogy már nem kívánunk együtt élni.

Azt érdemes és olyan mélységekig elmondani, amihez közük van, a párkapcsolat nehézségeihez nincs közük szerintem, de lehet őket később tanítani arra, hogy hogy lehetne ezt jobban csinálni, mint mi.

Nem lehet ugyanúgy tovább élni mint addig, új játékszabályok kellenek és ebbe rengeteg tudatosságot és tervezést kell tenni.

Hogy újra lehet-e kezdeni igazából? Nem tudom. Majd biztos írjátok a jó sztorikat, hogy ment és várom is őket, hogy másoknak azért adjunk inspirációt.

Amúgy érdekes adat, hogy amíg 1980-ban csaknem 28ezren váltak el, addig 2021-ben csak 18ezren, persze az is hozzátartozik, hogy előtte sokkal többen kötöttek házasságot, mint az elmúlt években, tehát volt is miből válni. A válások száma stagnál amúgy, ez egy fontosabb adat, ezer házasságból tavaly kétszázötven végződött hivatalosan válással. Az átlagos hossza a házasságoknak, ahol válnak 15 év, vagyis ebből arra következtetek, hogy a párok megvárják, hogy a gyerekek nagyobbak legyenek és önállóbbak, persze az is lehet, hogy ennyi év kell ahhoz, hogy bedőljön egy házasság.

Európában egyébként nem mi vezetünk, sőt, a lista végén helyezkedünk el, de ennek biztos anyagi okai is vannak sajnos, a válási arány Belgiumban és az északi országokban a legmagasabb. Ott a házasságok háromnegyede végződik válással.

Amúgy sokkal több házasságot kötünk, mint előtte, tíz éve 35ezren, 2021-ben már 72ezren, hogy legyen egy jó hír is a végére.

Szeretettel,

Brávácz Alexandra