Mindenszentek ünnepe és Skorpió-újhold, Dívalí fő napja, és a halottak napja

A halál a születés következménye. Minden, ami születik, az el fog múlni. De nem az élet múlik el, az élet örök. A halál nem az élet végét jelenti, hanem az adott születés végét. Ami megszületik az élet tengeréből, az összetett. Összetett, vagyis több részből áll, több részből tevődik össze, a születéskor ezek a részek állnak össze egy karmikus rend szerint.

A karma a ragasztóanyag.
Ezek a részek a halálkor szétesnek és visszakerülnek oda, ahonnan származnak.
Elkerülhetetlen, hogy ami összetett, az egy idő után ne hulljon szét a karmája szerint, ez a világ rendje, ez nem lehet másképp. Ami darabokból van összerakva, az egy idő után a darabjaira fog hullani.
De nem szűnik meg.
Nem szűnik meg, csak mi az érzékszerveinkkel nem tapasztalhatjuk már, mert az érzékszervek csak összetetten tudnak tapasztalni.
Minden energia. Minden energiát hordoz. Az energia pedig soha nem szűnik meg, hanem átalakul. A fizikai test átalakul, Föld elemmé, és a többi is a saját rendje szerint visszakerülnek az egyes elemekbe, minőségekbe. Vagyis a darabok visszaáramlanak a közös élet tengerébe, ahonnan majd újra megszületik egy lény.

Nézzük az ünnepeinket. Mindenszentek ünnepe a keltáktól származik, ez az ősök ünnepe, a volt a Samhain-ünnep. Samhain a Napisten, kinek október 31. éjszakától kezdődően november 1. estig tartott az ünnepe. Eddig tartott az uralma, mostantól jön a sötét időszak, a tél.
A szó a sam – a nyár és a fuin – a vég szavakból tevődik össze, ez a nyár vége. A szó nagyon érdekes etimológiailag, hiszen hangzásra teljesen ugyanaz, mint a sámán szavunk. Sá jelentése tudó, a mán pedig embert jelent.
Ahol a Fény lakik, ott tudás jelenik meg.
Ahol a hétköznapi tudás véget ér, ott kezdődik a valódi bölcsesség.
A keltáknak nem voltak ilyen szép nagy narancssárga tökjeik, így a kerek tarlórépából készítettek lámpásokat, hogy megvédjék az otthonaikat az ártó lényektől, akik a sötétségből előjönnek. Aztán amikor a kelták utódai, az írek kivándoroltak Amerikába, az ott honosabb kerek tököt faragták ki. Ezeket a nagy mécsestartókat a mai napig faragják, hogy távol tartsák a gonosz erőket és, hogy mutassák a fényt a sötétben.
Mik ezek a démonok? A saját tudatalattink. Az a sötétség. Tudtad, hogy 95%-ban ez irányítja az életed?
A sötétség a tudatlanság, vagyis a nem-tudás. Ahogy a jógában mondjuk ávidjá, minden szenvedésünk okozója.

Mi az, amit nem tudunk?
Három tényezőt említ a Buddha. Az első, hogy nem veszünk tudomást róla, hogy mindig minden változik, hogy örökkén örökké soha semmi nem marad így, minden elmúlik. Ami keletkezik, az egyszer el is fog múlni, de mi ellenállunk minden változásnak, mert azt hisszük, az jelenti a biztonságunkat, ha valami fix.
A második, hogy nem vesszük számításba azt sem, hogy az élet tele van nehézségekkel, hogy mindig minden kiegyenlítődik, nincs jó rossz nélkül, az örömnek mindig van szenvedés oldala. Iszonyat nagy erőt teszünk abba, hogy elkerüljük a szenvedést, holott az elkerülhetetlen.
A harmadik pedig hogy ragaszkodunk az Énhez, azt hisszük, hogy az változatlanul létezik, ezért engedjük, hogy ez az Én, az egó, a személyiség irányítson, pedig az csak egy ruha, amit képesek lennénk akár alakítani vagy megtisztítani is. Lehetne jól használni is.
Persze, ha lenne fényünk, mert akkor látnánk a sötét részeit.
Ha lenne fényünk, jól tudnánk magunkat irányítani. A fény a sötétség, a démonjaink elűzését szolgálja.
A legnagyobb démonunk a nem-tudás.
Ezek a démonok nem rajtunk kívül vannak, hanem bennünk, az árnyékunk. Sokféle elképzelés van, de az én értelmezésem szerint a pokol nem egy hely, ahova be lehet kerülni az élet után, hanem az élet pokollá tud válni, a pokol itt és most van, ha a nem-tudás érvényesül az életedben.

A Skorpió-újhold a nem-tudásunkkal szembesít. A fő árnyékunkkal, ami a tudatalatti. A saját poklunkkal. A saját lelkiismeretünkkel. A rossz döntéseinkkel, amiket a nem-tudás említett három ismérve miatt hoztunk meg, nem azért mert a balsors tép, meg nem azért mert bénák vagyunk, meg rosszak, hanem mert a nem-tudás uralta az életünket akkor.
Merülj ma alá a tudatalattiba, mondja a Skorpió-újhold, támogatlak! Biztosítalak. Megtartalak, ne félj! A legjobb gyakorlat erre a meditáció, mert annak hatására a végén megjelenik az örök fény, az örök élet.
A hinduknál ezt az ünnepet Dívalínak hívják, a Fény ünnepének, ez a hinduk újéve, ami mindig a Skorpió-Újhold napjára esik. Laksmit, a szerencse, a bőség és a jólét istennőjét, valamint Ganésát, az akadályok elhárítóját idézik meg Indiában ilyenkor. A hinduk nem faragnak, de ugyanúgy mécseseket helyeznek az ablakba, mert ugyanaz a cél, győzedelmeskedjen a fény a sötét nem-tudás, a démonjaink felett.
Lássuk meg azt, amit kell. Akkor is, ha az ijesztő, vagy ha attól félünk. A fény megvéd!
Az újhold az a nap, amikor elengedjük a múltat és tiszta lappal kezdhetünk.
A rituálék, ünnepek, hagyományok fontosak, jól tagolják életünket, nem baj, ha átveszünk ezt-azt. Persze túlzásokba nem érdemes esni, nyilván a boltok minden ünnepre rá tudnak telepedni és mindenben csak a hasznot látják, de ez nem azt jelenti, hogy te nem vehetnél meg egy tököt és nem mesélhetnéd el a gyerekeidnek ezt az ünnepet a különböző hagyományokban.
Az ünnep, a rítus reményt ad az embernek, hogy vannak lehetőségeink, a kezünkbe vehetjük a sorsunkat, belenézhetünk a sötétségbe, mert annak a végén mindig ott van a fény. Az ember egyedül úgy tud megszabadulni, úgy tud világosságot, tudást vinni az életébe, ha elindul a sötétségen keresztül a fény felé. Ehhez kell a rítus. A meditáció is egyfajta rítus.
A fény felé mindig a sötéten keresztül vezet az út, ezt nem lehet megúszni.
Tehát bátran faragjatok és este rakjátok ki a lámpást, vagy csak gyújtsatok egy mécsest a sötétben és meditáljatok, legyetek jelen és űzzétek el ezzel az ártó és gátló energiákat – gondolatokat és érzelmeket – az életetekből.

Minden rítus segít, mert odaviszi a fókuszt, ahova szeretnéd, és ahol a fókuszod van, oda energia kerül, vagyis ott történik valami, megmozdul, van lehetősége kimozdulni.
Ma minden szentre, mindenkire, aki eddig született és meghalt, majd már napnyugta után saját halottainkra is emlékezünk. Nekik adjuk meg a tiszteletet, megköszönve az életünket, mert az, ami bennünk zubogott, most itt zubog bennünk.
A halottaknál leszünk, de az életet ünnepeljük.
A mécsesek nem csak a tudást, hanem az életet, az örök fényt is szimbolizálják, ami szüntelenül áramlik, örökké fennmaradva, csak adjuk egymásnak tovább. Megszületünk, majd meghalunk, a testünk elfárad, elhasználódik, a betegség, öregség, halál minőségeit senki sem hagyhatja ki, aki egyszer megszületett, ezeken végig is fog menni, mondja a Buddha is.
Ma minden kiderül, minden világos lesz benned, a megértés pedig letisztulást és békét hoz. Nagyon jó nap a mai és a holnapi komoly döntéseket hozni, nem a régi minta szerint, hanem egy átgondolt új, magasabb szinten, a megértés alapján.
Minden tudás ott van benned, csak emlékeztetni kell magad rá. Az őseid tudása.

Legyen fény!
Brávácz Alexandra