Staying Alive

Holnap este köszönt ránk a Bika-Telihold, az élet lámpása rávilágít a múltra. Hozott minták, sémák, hitrendszerek mutatkoznak és kísértetekként elevenednek meg.

Itt az idő a továbblépésre. Olyan sok időt ne töltsünk az önelemzésre, önmarcangolásra. A kísértet ugyanis nem a valóság! Már rég nem él, akkor meg minek foglalkozni vele?

Tegnap az órám után még sokáig beszélgettünk egy lánnyal. Rettenetes és hatalmas, legyőzhetetlen hegyként tekint arra a hozott anyagra, amit saját maga fölé tornyosulva érzékel, szinte összenyomja az a súly és teher, ami ránehezedik, generációk által szépen összehordva.

Amikor azt mantrázzuk, hogy mennyire nehéz ezzel a nagy kupaccal mit kezdeni, akkor nem vesszük észre, hogy pontosan így növesztjük tovább azt a hegyet. Erőt adunk neki, mert az a Nehézből építkezik, az az alapanyaga.
Rendkívül veszélyes és ingoványos talaj azonban a hurráoptimizmus is, ami azt sugallja, na ez a Telihold felszabadító, meg változást hozó. Nem.
Pont az ellentéte ugyanis a helyzet.
Ez a nagy sz@rkupac most még rád is omolhat és egy időre bezárulhatsz saját barlangodba. Semmi sem garantálja a változást, sőt, a Bika most le is lassíthatja a folyamatokat. Egyre nehézkesebb lehetsz és egyre nagyobb tévelygésben, elveszve a saját magad által kreált labirintusodban.
Most ugyanis nagy a tét, bent lehet rekedni a barlangban.

Emlékeztek arra a történetre, amikor az a 12 thai fiú és az edzőjük kirándulni mentek és besétáltak egy barlangba, de hirtelen leszakadt az ég és a nagy mennyiségű eső miatt bennragadtak ugyan egy száraz részen, de távol a bejárattól. A járatok megteltek vízzel, sűrű, homokos, iszapos, átláthatatlan és szinte áttörhetetlen utakkal elzárva a fiúk elől a kiút lehetőségét. A mentőbúvárok hozták őket felszínre, közben egyébként egy búvár meg is fulladt.
Valahogy így vagyunk mi is bezárva és csak várunk és várunk és várunk a messiásra.

Csak egy a baj, ebben a barlangban ha magunkra áldozatként tekintünk, akkor tényleg kívülről várható csak a megmentő. Pedig nem vagy áldozat, ezért csak és kizárólag a saját megmentőd lehetsz. Itt magunkat egyedül mi tudjuk kivezetni a fényre.

Olyan nagyon nem érdemes azzal foglalkozni, hogy hogy kerültünk ide, mert vészesen fogy a levegő, az étel és ital.
Egyetlen egy út vezet kifelé, az amelyik befelé vezet, vagyis rájönni arra, hogy a barlang illúzió, meg az eső, meg a járatlan utak.

A tegnapi beszélgetésben is ezt javasoltam, vedd észre, hogy azt a barlangot vagy azt a hatalmas hegyet te állítod oda. Persze, persze, összefújta a szél, meg a család is segédkezett bőven a felépítményben. De te tartod fenn, a hiteddel benne, te élteted.
Ugyanis amit ők összehordtak az az övék, nem a tiéd!

Állj neki egy lapáttal és kezdd el elhordani! Ne mélyebbre akarj ásni, mert még mélyebbre kerülhetsz, nem, hanem át akarj látni rajta. Azt mondta erre tegnap az a lány, hogy azért érzi ezt nehéznek, mert neki mintha csak egy nevetséges műanyag homokozólapátja lenne csupán és szemben áll a Himálájával.
Kezdj neki és azt fogod látni, hogy nincs is hegy. Ez a kulcs. Ne aggódj, mert nincs mit ugyanis elhordani.
Az a hegy nem is az a hegy.
A Buddha javasolja azt, hogyha meglőnek egy mérgezett nyíllal, akkor ne azt kérdezd, hogy ki lőtt meg, hogy nézett ki, ne azt taglald, hogy miért csinálta, hanem húzd ki a nyilat, ha életben akarsz maradni.

Ez a jóga útja is és ilyen szempontból mindkét hagyomány teljesen másképp működik, mint amikor elmész pszichológushoz, a mediátorhoz vagy a coach-hoz. Az a jó szakember, aki erre rávezet és nem magához köt évekre.

Az analizálás, mondja a Buddha, reménytelen, végetnemérő, ezért nem hatékony.

Ez a Bika-Telihold a Skorpió jegyében a mérgezett nyíl kihúzásáról szól. Rántsd ki és indulj ki a barlangból, az életbe. Ne nézz vissza, ne elemzed, ne akard megérteni az okokat, ne hibáztass senkit, csak indulj. A karma útja ugyanis kibogozhatatlan. Teljesen értelmetlen megérteni és felfejteni akarni.
Nincs olyan, hogy apaseb, meg anyaseb, erre kellene már rájönni.
Meddig akarsz még a barlangodban ücsörögni és várni a megmentődre? Egyedül te vagy az, aki megmenthet mégpedig önmagad és azzal, hogy rájössz, nincs barlang és nem vagy életed saját foglya.
“Olyan ez, Málunkjáputta, mint amikor egy embert mérgezett nyíllal lőnek meg, és barátai és rokonai orvost hívnak hozzá. A meglőtt ember pedig azt mondja: Addig nem engedem, hogy kihúzzátok ezt a nyilat, amíg nem tudom, hogy ki lőtt meg, ksatrija (a harcosok kasztjába tartozó), bráhmana (a papok kasztjába tartozó) vagy vaisja (kereskedő); hogy mi a neve és milyen család tagja; hogy magas, alacsony vagy közepes termetű-e; hogy bőrszíne sötét, barnás vagy aranyszínű-e; hogy melyik faluból vagy városból származik. Addig nem engedem, hogy kihúzzátok ezt a nyilat, amíg nem tudom, hogy milyen íjból lőtték ki, hogy milyen tollból volt a vessző tollazata és miből készült a nyílhegy. Málunkjáputta, ez az ember előbb hal meg, semmint hogy választ kapna akár egyetlen kérdésére.”
Válaszd az életet és ne dagonyázz tovább a múltban. Gyakorolj, minden más annak hatására jön.

Amúgy a fiúk úgy maradtak életben, hogy az edző meditáltatta őket. Ez volt számukra is az egyetlen egy kiút. Két hétig voltak bizonytalanságban. Kiderült, hogy az edzőjük, Ekapol Csanthavong, aki kirándulni vitte őket a barlangba, buddhista szerzetesként élt és meditált egy évtizeden át, mielőtt fociedző lett.

Hari OM
Brávácz Alexandra