Az önszabotázsról

A spiri elkerülés egy olyan pszichológiai jelenség, amikor valaki a spiritualitást, ezotériát vagy az ilyen jellegű gyakorlatokat arra használja, hogy elkerülje a fájdalmas valóságot, a feldolgozatlan érzelmi sebeket vagy a pszichológiai problémákkal való szembenézést.
A kifejezést John Welwood pszichológus, buddhista tanító alkotta meg még 1984-ben. Lényegében egy védekezési mechanizmusról van szó: ahelyett, hogy valaki szembenézne a nehézségekkel, „átugorja” (bypassolja) azokat, és egy emelkedettebb, spirituális síkra menekül.

Miről ismerhető fel?

„Minden okkal történik”, „Csak gondolkodj pozitívan, és bevonzod a jót!” – “Te választottad ezt a sorsot”- “Te választottad a szüleidet” – „Ha ez téged zavar bennem, az csak a te saját tükröd!” – „Nincsenek áldozatok, csak tanítások vannak.” – „A haragod téged mérgez, nem őt, úgyhogy inkább engedd el.”- „Én már megbocsátottam neki és elengedtem, szeretetet küldök neki.” – és a kedvencem: „Ez egy karmikus adósság volt, amit le kellett törlesztenem.” – „Az univerzum pontosan tudja, miért kaptad ezt a betegséget/csapást, hálásnak kellene lenned a leckéért.” – „Én már meghaladtam a földi drámákat, a szeretet és a fény dimenziójában élek.” – ha valaki csak ezeket mantrázza és állandóan azt mondja, “dolgozik magán”, ezzel elnyomja a valódi szomorúságot, dühöt és gyászt.

A csapda, hogy ezek a mondatok önmagukban – bizonyos kontextusban, egy hosszú feldolgozási folyamat végén – akár hordozhatnak is igazságot. A spirituális elkerülésben viszont nem a gyógyulás eredményei, hanem védekező mechanizmusok. Egyfajta “spirituális érzéstelenítők”, amikkel az illető elkerüli a piszkos, fájdalmas, de elkerülhetetlen belső munkát.
Ha azok az érzelmek ott vannak, de nem tudnak a felszínre jönni, akkor akár fizikai tüneteket is tudnak okozni.

A jógával persze a célunk, hogy ezek az érzelmek fel se merüljenek. Ez a jóga valódi és egyben végső rendeltetése. Citta vrtti nirodha – szól a szútra, vagyis a jóga az az állapot, amikor a tudat mozgása kontrollált.
De eddig nagyon rögös az út és a gyakorlás hosszadalmas.

Amikor a spirituális elkerülést hosszú távú stratégiaként alkalmazza valaki a megoldatlan problémáinak figyelmen kívül hagyására, akkor az megjelenik
– érzelmi zavarodottságban
– mások nem megfelelő viselkedésének túlzott tolerálásában
– társfüggőségben
– kényszeres kedvességben és alkalmazkodásban
– megszállottságban
– egyéb függőségekben
– spirituális nárcizmusban
– karizmatikus tanítók iránti vak hűségben
– valamint a személyes felelősség figyelmen kívül hagyásában.

A spirituális elkerülő valójában lehet maga a bántalmazó is, vagy a másik véglet: egy nagyon érzékeny és rendkívül könnyen manipulálható, bizonytalan és kihasználható ember, amivel sajnos az első kategóriában lévők szépen vissza is élnek.
Amikor a spirituális felsőbbrendűség megjelenik: ha valaki azt gondolja, hogy azért mert meditál, jógázik vagy kártyát olvas és önfeledten táncol, ő már „felébredettebb” és jobb, mint a „tudatlan” átlagemberek. Ez csak spirituális egóhoz vezet. Ez az az oldal, aki aztán másokat manipulál.

Mindenki úton van, útközben. Senki semmivel nem jobb, mint a másik, a tanítók sem. A tanítók csupán abban különböznek, hogy már többször elbuktak, mint a tanítvány, mert többször próbálkoztak, így több rizikót vállaltak. Semmi másban.
Tehát nem attól spiri és kvázi jó ember valaki, hogy nem haragszik a másikra, nem szomorkodik és búslakodik, vagy nem mérges és nem húzza meg a határokat. Nem, az érzelmeket, ha már megjelennek, nem lehet visszagyömyöszölni abba a zsákba, ahonnan jöttek.
Ha belekerülünk ebbe az elkerülő csapdába, amit én önbántalmazásnak és önszabotázsnak nevezek, akkor kifelé egyfajta máz kerül ránk, egy smink, egy mesterséges mézes kedvesség és béke, miközben belül a mélyben valójában zavarodottság, káosz és egy masszív elégedetlenség kavar.
Mint egy búvópatak. És csak egyre rosszabb lesz. Mérgez.
Rengeteg energiát emészt fel, ha valaki a belső viharokat lenyomja.
De miért csinálja ezt? Mert sokszor gyerekkorban nem élhette meg a dühét, azt, hogy mérges. Nem szabadott ellentmondani, kiabálni, kiadni. A dühöt vagy a csalódottságot aztán felnőttként “alacsony rezgésűnek” bélyegzi, és elfojtja. Ezért bennem mindig nagyon nagy az együttérzés, ha ilyet tapasztalok.

A felelősség áthárítása aztán megtörténik a karmára vagy az univerzumra hivatkozva, ezzel felmenti magát a valós tettek, a bocsánatkérés, a megbocsátás, az elengedés vagy a konkrét döntések és határok meghúzása alól.
Amikor elváltam, és utána elkezdtem tanítani, sokáig szégyelltem, hogy hogyan lehet, hogy én, Óútközbenjógasága egy házasságot és egy családot nem voltam képes összetartani. Hogy mutatok akkor ebben példát? Kívülről az elején tökéletesnek akartam látszani, mintha ez lett volna a fokmérője annak, hogy én hol tartok. Aztán rájöttem, hogy pont ebben mutatom a példát, ez nem az, amit szégyellnem kellene, persze büszkének sem kell lennem rá, de ez az, amivel én már arrébb vagyok, mint a saját felmenőim előttem.
Így lett a szégyenből erőforrás. Ha meghaladsz egy mintát és másképp csinálod, az egy komoly erőforrás az életben.
De amikor valaki tehetetlenséget, szorongást, depressziót, vagy folyamatos sikertelenséget, kudarcot tapasztal, a traumát vagy mentális problémákat pusztán energetikai blokként kezeli, és elutasítja az orvosi, pszichológiai vagy egyéb konzulensi, segítői terápiás segítséget, az szerintem probléma. Az elkerülés.

Van a környezetemben valaki, akin látom, hogy nagyon nagy segítségre lenne szüksége, de inkább jár fesztiválokra, kakaó szertartásokra, energia oldásokra, ecstatic dance-re, és még ki tudja mire, amiknek megvan a helye és szerepe az életünkben, de mellette szerintem a terápiát nem váltják ki ezek a jellegű időtöltések. Annyira jó látni, hogy foglalkozik magával, és keresi a feltöltődést ezeken a programokon, de én azt vettem észre a saját utamon, hogy nekem a terápia és ezek az élmények együtt működnek igazán jól: mintha a terápia segítene rendszerezni azokat a felismeréseket, amiket a szertartásokon élek meg.

Ezek a fesztiválok és ceremóniák szerintem izgalmasak, de néha érzem, hogy egy terapeuta segít keretet adni annak, amit ott megélek. Te éreztél már olyat, hogy ezek az események után maradtak benned megválaszolatlan kérdések?
Ezért veszélyes a spiri elkerülés.
Bár elsőre úgy tűnik, hogy az illető nagyon békés és fejlődik, a spiri elkerülés valójában gátolja a valódi változást. Az elfojtott érzelmek nem tűnnek el, csak elraktározódnak a testben, ezért később még további szorongáshoz, depresszióhoz vagy betegségekhez vezethetnek.
Nem lehet a harmadik lépcsőfokra ugorni anélkül, hogy az első kettőt megépítenéd. Ahhoz, hogy a személyiséget feloldjuk spirituális szinten, szükséges először egy stabil személyiség, arra alapozva lehet tovább lépni. Ha az a személyiség már meghozott bizonyos döntéseket az életében és nem tekint áldozatként magára, akkor az már egy jó kiindulópont.
Valódi spiritualitás nem a valóság elől való menekülés, hanem az, hogy képesek vagyunk jelen lenni a saját emberi esendőségünkben, fájdalmunkban és a nehéz élethelyzetekben is. Hogy merünk és tudunk az érzelmeinkhez kapcsolódni és hajlandóak vagyunk a kapcsolatainkat rendezni.
Hajlamosak vagyunk az abszolút igazságot felhasználni arra, hogy lekicsinyeljük vagy elutasítsuk a relatív emberi szükségleteket, érzéseket, pszichológiai problémákat, kapcsolati nehézségeket és hiányosságokat. Ezt Welwool a spirituális út „munkaköri kockázatának” tekintette, mivel a spiritualitás azt jelenti, hogy túllépjünk jelenlegi karmikus helyzetünkön. A személyiségen.
Minden problémánk a személyiségből fakad, abból fakad, hogy bizonyos kapcsolatok nincsenek rendezve. Anyánkkal, apánkkal, volt szerelmekkel, barátokkal, rokonokkal, vagy akár munkatársakkal. Erre nem a jóga való, erre kell a terápia.

Engem legjobban az érdekel, hogy a spirituális elkerülés hogyan jelenik meg a párkapcsolatokban, ahol gyakran a legnagyobb pusztítást okozza. Ha egy barlangban élő jógi lennél, aki évekig egyedül visszavonulva él, az más, akkor a sebeid talán nem lennének annyira láthatóak, mert a figyelmed teljes mértékben a gyakorlatodra irányulna, egy olyan környezetben, amely nem súlyosbítja a kapcsolati sebeidet.
A párkapcsolatokban jelennek meg viszont legintenzívebben a megoldatlan problémáink. Ez azért van, mert az érzelmi sebek mindig kapcsolati jellegűek – a korai gondviselőinkkel való kapcsolatainkban és azok révén alakulnak ki.

A nyugati pszichológia azzal foglalkozik, hogy a szoros kötődés és a szeretetteljes összhang – a „biztonságos kötődés” – milyen óriási hatással van az emberi fejlődés minden aspektusára. A biztonságos kötődés hatással van egészségünk, mentális jóllétünk és a világban való hatékony működésünk számos dimenziójára: arra, hogyan alakul ki az agyunk, mennyire jól működik az endokrin és immunrendszerünk, hogyan kezeljük az érzelmeinket, mennyire vagyunk hajlamosak a depresszióra, hogyan működik az idegrendszerünk és hogyan kezeljük a stresszt, valamint arra, hogyan viszonyulunk másokhoz.
Elég fenyegető persze, amikor nekünk, a spirituális úton járóknak szembe kell néznünk a sebzettségünkkel, az érzelmi függőségünkkel vagy a szeretet iránti ősi szükségletünkkel. És bele kell állni döntésekbe.

Valójában a spirituális gyakorlóként való azonosulás arra szolgál, hogy elkerüljük a másokkal való mély személyes elköteleződést, amely felkavarhatja a régi sebeket és a szeretet iránti vágyakat. Fájdalmas látni, amikor valaki elhatárolódó magatartást tanúsít, miközben belülről éhezik a kötődés és a kapcsolat pozitív élményeire.
“A kapcsolatokat tekintem az emberi evolúció csúcsának a történelem jelenlegi szakaszában. Bár az emberiség évezredekkel ezelőtt felfedezte a megvilágosodást, még mindig nem vittük át teljes mértékben ezt a megvilágosodást az interperszonális kapcsolatok területére.” – mondja Welwood.

Amíg csak magunk körül forgunk és a kapcsolatainkat nem rendezzük valamilyen terápiának a segítségével, véleményem szerint csak egyre jobban belegabalyodunk önmagunkba és ha benő bennünket az élet, onnan nehezebb kivágni magunkat.
De mindig lehetséges. Nincs sürgetés. Köszönöm, hogy elolvastad és elgondolkodtál rajta, te vajon melyik utat követed. Hátha ez az írás segít.

Hari OM.
Brávácz Alexandra