Elfogadás
Hiába tudjuk, hogy mi az elfogadás, ha nem csináljuk. Megvizsgáltam magamban, hogy én mikor és miért nem csinálom. Amikor hárítok. Olyan fájdalmas lenne azzal a helyzettel szembenézni, hogy képtelen vagyok elfogadni.
Mert az embernek egyszerűen nem fér bele az énképébe, hogy azzal a helyzettel együtt éljen. Ez viszont csak az ego játszmája. Ha az énképedbe nem fér bele, hogy azzal a helyzettel azonosulni tudj, akkor ott a személyiség tiltakozik, nem te. Az pl. hogy akkor mit gondolnak majd mások.
Mitől gondoljuk azt, hogy nekünk jár bármi is az életben? Nagyon utálom és hamisnak, félrevezetőnek gondolom azt a reklámszlogent, ami azt mondja, “mert megérdemlem” – biztos ismeritek. Nem, nekünk semmit nem kell megérdemelnünk, meg nem megérdemelnünk. Ez a gyereki működés.
Az életben nem jár semmi. Az élet tökéletlen. Ha ezt nem tudod elfogadni, örökké elégedetlenkedni fogsz és nem fogod a békét megtalálni. Elégedettség nélkül viszont nincs jóga. Nincs tudatos és boldog élet.
Az elégedettség a jógában a szútra szerint a szantósa. Egyike a nijámáknak, a jóga második lépcsőfokának egyik tagja.
Válaszhatsz. Vagy állandóan hőbörögsz, tiltakozol vagy gyakorlod az elfogadást és a nem-ragaszkodást.
Persze ez nem azt jelenti, hogy hátradőlök, de ahogy Assisi Szent Ferenc mondja, legyen türelmed ott az elfogadást gyakorolni, ahol nem tudsz egy adott helyzeten változtatni, viszont legyen erőd és bátorságod, hogy meg tudj változtatni egy helyzetet, ahova kiterjed a hatásköröd és a legfontosabb, hogy legyél elég bölcs és tudatos ahhoz, hogy a kettőt meg tudd különböztetni.
Az ember nem mindenható. Vannak helyzetek, például emberek, akiket te nem tudsz megváltoztatni, mégha a fejed tetejére is állsz, akkor sem.
Tehát kezdd el nem azzal az emberrel, helyzettel azonosítani magad, válj le. Ez az első lépés. Hogy elfogadod, hogy valami nem lehet.
Te nélküle is értékes, szerethető, egész tudsz lenni, nem függ semmitől és senkitől a léted. Húzd meg önnön határaidat és nézz szembe a legsötétebb félelmeiddel.
Áldás és szeretet minden érző lénynek!
Brávácz Alexandra