A jóga választ minket, nem mi választjuk a jógát

Valójában nem lehet megúszni a tudatos életvezetést szerintem. Fiatalabb korban még el lehet játszadozni, de ahogy haladunk és használódik el a test, meg egyre több lesz a tapasztalás, elengedhetetlen a gyakorlás. Rengeteg szenvedést látok idősebbeknél, azoknál, aki ugyan intelligensek, okosak, jó életük volt világi értelemben, de soha nem voltak igazán kíváncsiak arra, hogy kik is ők valójában. Ki áll a személyiség mögött. Idősebb korban aztán a személyiség nagyon előbújik és fáj.

A személyiséget jól kell használni, nem várja a jóga, hogy megszűntesd, de azt tanítja, hogyan lehetne meghaladni, mert akkor nem bánt.

Sem téged, sem másokat.

A tudatos életvezetés persze iszonyú fáradtságos és nehéz. Az elején. Aztán valami megváltozik. Mint az ászana. Azt érzed az elején, hogy feszít, hogy nem rugalmas vagy erőtlen a test, de mindezek mögött csak az elme blokkjai állnak.

Az elme emlék. Az elmék, az emlékek rabjai vagyunk bezárva a testbe! A gondolkodásunk áll saját magunk útjába.

Van egy tanítványunk, egy férfi, aki most már két éve rendszeresen jár gyakorolni a stúdióba, nem csak hozzám, mindenki máshoz is jár. Azt mondta, neki fontos is, hogy többféle stílusban tudjon jógázni. Szerintem ez egy nagyon jó hozzáállás.

Egy mókának indult, a kollégái szülinapjára meglepetésként adtak egy csoportos jógaórát neki velem, minden kollegája ott volt ezen az órán. A mókából komolyság lett, mert ennek a férfinak beakadt a jóga és divatos szóval rákattant.

Ugye már mondtam nektek, hogy a jóga a szívünkbe lát és akinél azt látja, hogy van benne hajlandóság komolyan venni a tudatos utat, azt berántja és nem ereszti, amíg ezt látja. Tehát azt hisszük, hogy mi választjuk a jógát, de nem, valójában a jóga választ minket.

Ő mond igent vagy nemet rá.

Ha érdemesnek gondol minket a tudatosság kifejlesztésére, akkor egyre komolyabban elhárítja az akadályokat az útból, hogy tudjunk gyakorolni.

Ha még nem, akkor mondod magadnak a kifogásokat, hogy miért nem jössz ma órára, mert esik, mert süt, mert hideg van, mert túl rossz idő van, mert túl jó idő van, mert éhes vagy, mert szomjas vagy, mert fáradt vagy, mert mert mert. Ott az akadály. Még nem állsz készen rá. Valójában teljesen mindegy, hogy milyenek a körülmények, a jógát csak rendszeresen érdemes gyakorolni, mint ahogy ezt ez a férfi is teszi.

A férfi jógázását nem lehet összehasonlítani azzal, ami volt nyilvánvalóan, és főleg amiatt, hogy ő tényleg hetente többször jár hozzánk, egészen elképesztően átalakult fizikailag és lelkileg is. Amit láttam tegnap rajta az az, hogy érzelmileg stabil. Kibillenthetetlen. Olyan erőt sugárzott, amit nagyon ritkán látok sajnos férfiakon.

Szóval ez a férfi valamikor egy éve eljött hozzám, akkor fejenállást tanítottam és nem tudta még tartani és erőszakolta is, hiába intettem, nem hallgatott rám és persze meghúzta a nyakát és fájdogált neki egy ideig. Ilyenkor szokott az lenni, hogy valaki abbahagyja, holott a jóga csak küldd egy jelet, hogy hé, lassabban, figyelmesebben, tudatosabban, te éppen az ászanák királyához, a fejenálláshoz akarsz bejárást, ott nem lehet erőszakoskodni, hanem nagy alázat kell, hogy beengedjen. Meg türelem. Hogy tudd, hol van még a helyed, hol helyezkedsz el az úton. Nagyon jó fokmérő a fejenállás.

De ő nem hagyta abba, hanem gyakorolt tovább. Fájós nyakkal is. Persze pihentette a kapcsolatát a fejenállással. Azóta valahogy nem jött úgy ki a lépés, hogy mi találkozzunk hárman, a fejenállás, ő és én. De tegnap ez volt a témánk az órán. Meg az új kezdet.

Nekem eszembe jutott az eset, de neki is. Mégis túltette magát, a falnál gyakoroltuk és a nyak már nem nyekkent és az erőszak elmúlt és fel tudott menni harmonikusan, szépen, alázattal, ahogy kell.

Nagyon megható pillanatok ezek nekem az életben, mert ilyenkor tudom, hogy egy komoly tudati folyamaton ment át az elmúlt évben, egyrészt leküzdte a rossz élményt, tudod, mint, amikor elesel a bringával és azonnal visszaülsz rá, nem hagyod, hogy az az élmény eltántorítson a bringázástól, másrészt szintet lépett önmagában.

Ő nem tudja még, de ő egy példakép. Mindannyiunk számára.

És kétségem sincs már, hogy rajta marad-e az úton, vagy letér -e róla. És ahogy ezt a jóga látja, egyre szélesebbre fogja húzni számára a függönyt.

Hogy ki van mögötte? Hát ő maga. De nem az, akinek azt ma még gondolja, hanem az, akit most még csak sejt mögötte.

Gyakoroljunk fáradhatatlanul, mert a jóga egy csoda. Nem mi választjuk magunknak, mint járgányt, hanem ő ül alánk.

Azzá válunk, jógává. Mi leszünk a jóga, maga a citta, vrtti, nirodha és akkor már nincs különbség, meg választás, meg út, meg eszköz, mert akkor megszűnik a kettősség.

Na az a belső szabadság.

AUM

Brávácz Alexandra