
Control freak
Könnyen osztjuk másra, hogy kontrollmániás. Pedig lehet magunkba lenne előszór érdemes nézni, mert aki mondja másra, az mondja magára – általában igaz.
A kontrolláló személyiség megrekedt egy köztes létben. már nem gyermek, de még felnőtt sem. Egy végtelenül boldogtalan gyermek felnőtt testben.
Túlzottan ellenőrizni akar mindent és mindenkit. Ha nem tud mindent ellenőrizni, akkor kiszolgáltatottnak érzi magát és szorong. Ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy ő eltervezte, kiakad.
A kontrolláló mindig a másikat hibáztatja. Ha nem is vallja be nyíltan, sőt, van, hogy az ellenkezőjét állítja, de mélyen belül mindig úgy érzi a másik az. A kontrolláló nem tud felelősséget vállalni.
A kontrollmániás saját magát túl fontosnak tartja. Van ő és van mellékesen a világ, de ebből igazság szerint csak az ő világa az érvényes világ. Csak a saját igazságát ismeri.
Nincsenek keretei.
Gyerekkorában nem kapott egyértelmű instrukciókat a szülőktől, így a szabadság elszállt. A jelenlegi állapot a megszökött erőket jelenti.
A kontrollmániásnak nincs hatalma, nincs önálló gondolata, akarata, érzelme, hanem ezeknek a megszökött erőknek ő kiszolgáltatva van.
Ő a külvilágot akarja uralni, mert önmagát nem tudja. A külvilágot viszont nem lehet uralni. Önmagunk uralásán keresztül lehet hatással lenni a külvilágra.
A kontrollmániás élete nagyon szomorú, mert igazából nem bízik senkiben és semmiben. Azért nem bízik, mert nem tudja, hogy kiben vagy miben lehet. Fogalma sincsen. A kontrollmániás nem tudja elengedni magát, nem bíz semmit a véletlenre. Mindent előre tudni akar, mindent előre kiszámítani, meghatározni.
A kontrollmániás legnagyobb baja, hogy FÉL. Folyamatos szorongásban éli az életét. Aki fél, az fél életet él, az nem éli meg az életet annak teljességében. Annak egész-ségében. Aki fél, az agresszív, ezért aztán idővel elfordulnak tőle. Aki kontrolláló, az végtelenül magányos.
A kontrollmániás nem igazán tudja, mit jelent szeretni és szeretve lenni.
Az a szabad ember, aki a jelen pillanatra figyel, aki a jelent élvezi, aki nem másokkal foglalkozik, hanem csak és kizárólag önmagával.
Aki mer áramlani, úgy, hogy önmagát el nem veszíti.
Namaste
Brávácz Alexandra
Related posts
Oktatót válassz, ne stílust
Sokszor kérdezik tőlünk azok, akik még sosem jógáztak előtte, hogy melyik órára menjenek, rengeteg telefont és emailt szoktunk kapni e témában. A válaszom mindig ugyanaz, teljesen mindegy, milyen céllal érkezel a jóga útjára, legyen az egy fizikai ok, például fáj a hátad, vagy rendszertelen a menstruációd, vagy túl stresszes vagy, nehezen tudsz dönteni, boldogtalannak érzed […]
Amikor Anya felnőtt lesz
Azt hiszem az egyik legnehezebb dolog egy nőnek, vagyis inkább pontosabban fogalmazok: azt hiszem, a legnehezebb dolog nekem megbirkózni azzal a ténnyel, hogy a fiam már nem gyerek és hamarosan felnőtt lesz. Hogy már nem vagyunk egyek. A 16 éves kamaszt elengedni, különválni, róla leválni nekem embert próbáló feladat és minden egyes nap küzdelmes. Nagyon […]
Mennyi időt akarsz még a váróteremben tölteni?
Kétféle ember létezik, az egyik haragszik a szüleire, amiért nem szerették jól és gyengéden, figyelmesen, aki hibáztatja őket, akinek minden mondata úgy kezdődik, hogy de az apám meg az anyám. És létezik a másik, aki a kezébe veszi a saját élete felett az irányítást és nem hibáztat senkit semmiért, mert tudja, hogy mindenki csak a […]