Control freak
Könnyen osztjuk másra, hogy kontrollmániás. Pedig lehet magunkba lenne előszór érdemes nézni, mert aki mondja másra, az mondja magára – általában igaz.
A kontrolláló személyiség megrekedt egy köztes létben. már nem gyermek, de még felnőtt sem. Egy végtelenül boldogtalan gyermek felnőtt testben.
Túlzottan ellenőrizni akar mindent és mindenkit. Ha nem tud mindent ellenőrizni, akkor kiszolgáltatottnak érzi magát és szorong. Ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy ő eltervezte, kiakad.
A kontrolláló mindig a másikat hibáztatja. Ha nem is vallja be nyíltan, sőt, van, hogy az ellenkezőjét állítja, de mélyen belül mindig úgy érzi a másik az. A kontrolláló nem tud felelősséget vállalni.
A kontrollmániás saját magát túl fontosnak tartja. Van ő és van mellékesen a világ, de ebből igazság szerint csak az ő világa az érvényes világ. Csak a saját igazságát ismeri.
Nincsenek keretei.
Gyerekkorában nem kapott egyértelmű instrukciókat a szülőktől, így a szabadság elszállt. A jelenlegi állapot a megszökött erőket jelenti.
A kontrollmániásnak nincs hatalma, nincs önálló gondolata, akarata, érzelme, hanem ezeknek a megszökött erőknek ő kiszolgáltatva van.
Ő a külvilágot akarja uralni, mert önmagát nem tudja. A külvilágot viszont nem lehet uralni. Önmagunk uralásán keresztül lehet hatással lenni a külvilágra.
A kontrollmániás élete nagyon szomorú, mert igazából nem bízik senkiben és semmiben. Azért nem bízik, mert nem tudja, hogy kiben vagy miben lehet. Fogalma sincsen. A kontrollmániás nem tudja elengedni magát, nem bíz semmit a véletlenre. Mindent előre tudni akar, mindent előre kiszámítani, meghatározni.
A kontrollmániás legnagyobb baja, hogy FÉL. Folyamatos szorongásban éli az életét. Aki fél, az fél életet él, az nem éli meg az életet annak teljességében. Annak egész-ségében. Aki fél, az agresszív, ezért aztán idővel elfordulnak tőle. Aki kontrolláló, az végtelenül magányos.
A kontrollmániás nem igazán tudja, mit jelent szeretni és szeretve lenni.
Az a szabad ember, aki a jelen pillanatra figyel, aki a jelent élvezi, aki nem másokkal foglalkozik, hanem csak és kizárólag önmagával.
Aki mer áramlani, úgy, hogy önmagát el nem veszíti.
Namaste
Brávácz Alexandra
Related posts
A válás nehézségei
Minden válás iszonyú nehéz. Főleg az a válás, ahol gyerekek is érintve vannak. Mert a legjobbat akarjuk nekik. Mindkét fél általában jót akar és borzalmas érzés belátni azt, hogy egy kapcsolat már tarthatatlan és egy család széthullik. Az én válásom is ilyen volt. Tulajdonképpen mi már abban a párkapcsolatban a végén voltunk, amikor a fiam […]
A halogatás művészete
Minden áll és vár. Mindenki kivár, várakozik. Ti is így érzitek? De mire várunk tulajdonképpen? Várakozó állásponton vagyunk, ugrásra készen. A baj az, hogy a nagy várakozás miatt elhalasztjuk a döntéseinket. Készülsz a legrosszabbra. Kontrollálni akarod a holnapot, pedig azt nem lehet. Olyan sokszereplős az élet, hogy nem tudod kiszámítani valójában a következő lépést. Ha […]
A jóga választ minket, nem mi választjuk a jógát
Valójában nem lehet megúszni a tudatos életvezetést szerintem. Fiatalabb korban még el lehet játszadozni, de ahogy haladunk és használódik el a test, meg egyre több lesz a tapasztalás, elengedhetetlen a gyakorlás. Rengeteg szenvedést látok idősebbeknél, azoknál, aki ugyan intelligensek, okosak, jó életük volt világi értelemben, de soha nem voltak igazán kíváncsiak arra, hogy kik is […]