Control freak
Könnyen osztjuk másra, hogy kontrollmániás. Pedig lehet magunkba lenne előszór érdemes nézni, mert aki mondja másra, az mondja magára – általában igaz.
A kontrolláló személyiség megrekedt egy köztes létben. már nem gyermek, de még felnőtt sem. Egy végtelenül boldogtalan gyermek felnőtt testben.
Túlzottan ellenőrizni akar mindent és mindenkit. Ha nem tud mindent ellenőrizni, akkor kiszolgáltatottnak érzi magát és szorong. Ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy ő eltervezte, kiakad.
A kontrolláló mindig a másikat hibáztatja. Ha nem is vallja be nyíltan, sőt, van, hogy az ellenkezőjét állítja, de mélyen belül mindig úgy érzi a másik az. A kontrolláló nem tud felelősséget vállalni.
A kontrollmániás saját magát túl fontosnak tartja. Van ő és van mellékesen a világ, de ebből igazság szerint csak az ő világa az érvényes világ. Csak a saját igazságát ismeri.
Nincsenek keretei.
Gyerekkorában nem kapott egyértelmű instrukciókat a szülőktől, így a szabadság elszállt. A jelenlegi állapot a megszökött erőket jelenti.
A kontrollmániásnak nincs hatalma, nincs önálló gondolata, akarata, érzelme, hanem ezeknek a megszökött erőknek ő kiszolgáltatva van.
Ő a külvilágot akarja uralni, mert önmagát nem tudja. A külvilágot viszont nem lehet uralni. Önmagunk uralásán keresztül lehet hatással lenni a külvilágra.
A kontrollmániás élete nagyon szomorú, mert igazából nem bízik senkiben és semmiben. Azért nem bízik, mert nem tudja, hogy kiben vagy miben lehet. Fogalma sincsen. A kontrollmániás nem tudja elengedni magát, nem bíz semmit a véletlenre. Mindent előre tudni akar, mindent előre kiszámítani, meghatározni.
A kontrollmániás legnagyobb baja, hogy FÉL. Folyamatos szorongásban éli az életét. Aki fél, az fél életet él, az nem éli meg az életet annak teljességében. Annak egész-ségében. Aki fél, az agresszív, ezért aztán idővel elfordulnak tőle. Aki kontrolláló, az végtelenül magányos.
A kontrollmániás nem igazán tudja, mit jelent szeretni és szeretve lenni.
Az a szabad ember, aki a jelen pillanatra figyel, aki a jelent élvezi, aki nem másokkal foglalkozik, hanem csak és kizárólag önmagával.
Aki mer áramlani, úgy, hogy önmagát el nem veszíti.
Namaste
Brávácz Alexandra
Related posts
Elsimítani a múltat
Ajánlottak nekem egy filmet, aminek a címe Időről időre. Régen láttam ennyire életigenlő mozit, nézzétek meg. Sokszor gondoljuk azt, hogy bárcsak visszamehetnénk az időben, hogy máskor és mást mondanánk és akkor minden másképp alakult volna és bizony ez így is van. Ahogy reagálunk a helyzetekre attól függ, amit hoztunk magunkkal ebbe a születésbe és amit […]
Buddha születésnapja
Buddha születésnapja a Vészak ünnep, a mai Telihold napja. Nemcsak születését, hanem a megvilágosodását is ilyenkor ünnepeljük. Nem véletlenül mondják, hogy Teliholdkor született, hiszen ő az elengedés mestere, az egész filozófiája arra épül, hogy engedjük el mindent, ne ragaszkodjunk semmihez és senkihez. Leült a bódhi-fa alá és azt mondta, addig ő innen bizony fel nem […]
Mennyi időt akarsz még a váróteremben tölteni?
Kétféle ember létezik, az egyik haragszik a szüleire, amiért nem szerették jól és gyengéden, figyelmesen, aki hibáztatja őket, akinek minden mondata úgy kezdődik, hogy de az apám meg az anyám. És létezik a másik, aki a kezébe veszi a saját élete felett az irányítást és nem hibáztat senkit semmiért, mert tudja, hogy mindenki csak a […]
