Control freak
Könnyen osztjuk másra, hogy kontrollmániás. Pedig lehet magunkba lenne előszór érdemes nézni, mert aki mondja másra, az mondja magára – általában igaz.
A kontrolláló személyiség megrekedt egy köztes létben. már nem gyermek, de még felnőtt sem. Egy végtelenül boldogtalan gyermek felnőtt testben.
Túlzottan ellenőrizni akar mindent és mindenkit. Ha nem tud mindent ellenőrizni, akkor kiszolgáltatottnak érzi magát és szorong. Ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy ő eltervezte, kiakad.
A kontrolláló mindig a másikat hibáztatja. Ha nem is vallja be nyíltan, sőt, van, hogy az ellenkezőjét állítja, de mélyen belül mindig úgy érzi a másik az. A kontrolláló nem tud felelősséget vállalni.
A kontrollmániás saját magát túl fontosnak tartja. Van ő és van mellékesen a világ, de ebből igazság szerint csak az ő világa az érvényes világ. Csak a saját igazságát ismeri.
Nincsenek keretei.
Gyerekkorában nem kapott egyértelmű instrukciókat a szülőktől, így a szabadság elszállt. A jelenlegi állapot a megszökött erőket jelenti.
A kontrollmániásnak nincs hatalma, nincs önálló gondolata, akarata, érzelme, hanem ezeknek a megszökött erőknek ő kiszolgáltatva van.
Ő a külvilágot akarja uralni, mert önmagát nem tudja. A külvilágot viszont nem lehet uralni. Önmagunk uralásán keresztül lehet hatással lenni a külvilágra.
A kontrollmániás élete nagyon szomorú, mert igazából nem bízik senkiben és semmiben. Azért nem bízik, mert nem tudja, hogy kiben vagy miben lehet. Fogalma sincsen. A kontrollmániás nem tudja elengedni magát, nem bíz semmit a véletlenre. Mindent előre tudni akar, mindent előre kiszámítani, meghatározni.
A kontrollmániás legnagyobb baja, hogy FÉL. Folyamatos szorongásban éli az életét. Aki fél, az fél életet él, az nem éli meg az életet annak teljességében. Annak egész-ségében. Aki fél, az agresszív, ezért aztán idővel elfordulnak tőle. Aki kontrolláló, az végtelenül magányos.
A kontrollmániás nem igazán tudja, mit jelent szeretni és szeretve lenni.
Az a szabad ember, aki a jelen pillanatra figyel, aki a jelent élvezi, aki nem másokkal foglalkozik, hanem csak és kizárólag önmagával.
Aki mer áramlani, úgy, hogy önmagát el nem veszíti.
Namaste
Brávácz Alexandra
Related posts
A kegyetlenségről
A kegyetlenség vagy a durvaság mindig gyengeségből és belső bizonytalanságból származik. Kegyetlen és durva például mást kritizálni és minősíteni. Ha mást kritizálok, valójában leszóllak és a másik fölé helyezem magam, ez pedig érzéketlenség. Akit sokat kritizáltak, sokat kritizál. A kritika nem segít, mert a nyilvános kritika soha nem tanít, ha szeretnénk valamit elérni, akkor a […]
Elengedés
Van, hogy szeretsz valakit, de mégis el kell őt engedned. Hiába szeretnéd azt, hogy mindig veled legyen, hogy mindig melletted legyen, hogy ő ott legyen neked. Van, hogy ez valamiért nem lehetséges. Van, hogy a másik nem akarja vagy nem képes átlépni a saját határait, van, hogy te nem akarod vagy nem vagy képes átlépni […]
Elég jónak lenni
Feszültség. Kiteljesedés. Életenergia. Aktivitás. Szembenállás. Utána elengedés. Megkönnyebbülés. Ez a ma éjfél utáni Telihold. Rájönni arra, hogy nem kell a tökéletes, mert nincs olyan, pont jó lesz az elég jó. Kinek akarsz állandóan megfelelni? Kitől várod az elismerést, a törődést? Napok óta hihetetlen nagy erőt érzek magamban a teremtésre, az alkotásra, rengeteg új ötletem van, […]
