Wabi Sabi

Rábukkantam a Wabi Sabira: Bölcsesség a tökéletesen tökéletlen élethez című könyvre, amikor a perfekcionizmussal küzdöttem. Az életet végtelen hajszának éreztem – próbáltam megfelelni az elvárásoknak, kipipálni a célokat, és lecsiszolni a durva éleket. Aztán egy este, miközben olvasnivaló után kutattam, megakadt a szemem ezen a könyvön. 

Már a cím is paradoxont rejtett magában: tökéletesen tökéletlen. Hogyan lehetne a tökéletlenség tökéletes? Ez az ellentmondás felkeltette az érdeklődésemet, és mire észbe kaptam, már mélyen belemerültem Beth Kempton bölcsességébe, és egy olyan életmódot szívtam magamba, amely szelídebb, megbocsátóbb és mélységesen felszabadító. Kempton nem csupán esztétikai koncepcióként mutatja be a Wabi Sabit, filozófiaként tárja elénk – egy olyan lencseként, amelyen keresztül nagyobb elfogadással, békével és a minden mulandóságának mélységes megbecsülésével tekinthetünk az életünkre. Nyolc lecke, amely átformálta azt, ahogyan láthatod az életet.

1. A szépség a tökéletlenben, a használtban és a befejezetlenben rejlik: Soha nem tartottam szépnek egy csorba csészét, egy öregedő faasztalt vagy egy fakó festéket. Arra kondicionáltak, hogy a szépség jelenti a hibátlanságot. De a Wabi Sabi azt tanítja, hogy a tökéletlenségnek megvan a maga varázsa. Kempton ezt a kintsugi japán gyakorlatával szemlélteti – a törött edények aranyozásának művészetével, amely inkább kiemeli a repedéseket, mint elrejti azokat. Ez egy jó metafora volt magára az életre: sebeink, küzdelmeink, hegeink – ezek nem eltüntetendő hibák, hanem az ellenálló képesség jelei, amelyeket meg kell becsülnünk. Ez megváltoztatta a perspektívámat. Ahelyett, hogy arra koncentrálnék, ami elromlott vagy hiányos az életemben, most növekedésként és a fejlődésként tekintek ezekre a repedésekre. Ha elfogadjuk a tökéletlenséget, végre nem kell arra várnunk, hogy minden „pont jó” legyen, mielőtt élvezhetnénk.

2. A múló pillanatok szépsége: Kempton többször visszatér arra a gondolatra, hogy semmi sem tart örökké – minden állandó mozgásban van. Arról ír, hogy a japánok hogyan becsülik a sakurát (cseresznyevirágokat), rövid virágzásuk ellenére is. Rövid ideig tartó szépségük még értékesebbé teszi őket. A japánok ahelyett, hogy siránkoznának a mulandóság miatt, inkább ünneplik azt. Másképp kezdtem látni a mindennapi pillanatokat – a reggeli kávémat, egy nevetést egy barátommal, egy csendes naplementét. Ahelyett, hogy elrohantam volna mellettük, elkezdtem élvezni őket. A könyv azt tanítja, hogy az élet mulandóságától nem félni kell, hanem mélyen értékelni.

3. A lassítás a bölcsesség egyik formája: Egy olyan világban, amely a sebesség, a termelékenység és a hatékonyság megszállottja, a Wabi Sabi arra hív minket, hogy lassítsunk. Kempton az elidőzés öröméről ír – legyen szó akár egy csésze teáról, egy sétáról a természetben, vagy egyszerűen csak a mozdulatlanságról. Leírja a japán teaszertartások hagyományát, ahol minden egyes mozdulat megfontolt, figyelmes és lassú. Nem a teáról van szó, hanem a jelenlétről. Rájöttem, hogy milyen gyakran kapkodom el a dolgokat – még az élvezni való pillanatokat is. Elkezdtem apró változtatásokat tenni: zavartalanul étkezni, a telefonom ellenőrzése nélkül sétálni, válasz megfogalmazása nélkül hallgatni. Az életet gazdagabbnak érezzük, amikor valóban jelen vagyunk.

4. Engedd el az irányítás igényét: Az irányítás illúzió, de én erősen ragaszkodtam hozzá. Kempton finoman lebontja ezt a késztetést a Wabi Sabi megközelítés bevezetésével: hagyni, hogy a dolgok természetes módon kibontakozzanak. Megosztja, hogyan fogadják el a japánok a természet ritmusát – elfogadják az évszakok változását, ahelyett, hogy ellenállnának neki. Szerinte az élet is hasonlóan működik. Újragondoltam, hogyan kezelem a bizonytalanságot. Ahelyett, hogy merev tervekhez ragaszkodnék és a végeredmény miatt stresszelnék, megtanulok jobban bízni az élet áramlásában. A váratlan nem mindig zavaró, néha meghívás.

5. Örömöt találni az egyszerű és a hétköznapi dolgokban: Van egy rész a könyvben, ahol Kempton leírja, milyen öröm egy régi, ismerős csészéből teát inni. Nem drága. Nem csicsás. Csak ismerős. Ez megfogott engem. A nagy élményeket hajszoljuk, azt hisszük, hogy a boldogság a nagy pillanatokban rejlik, pedig a Wabi Sabi emlékeztet minket arra, hogy az öröm gyakran a kicsiben és a figyelmen kívül hagyott dolgokban rejtőzik. Elkezdtem észrevenni a kedvenc pulóverem melegét, a kézzel írt jegyzetek kényelmét, a gyertyafény pislákolását. Ahelyett, hogy valami rendkívülire vártam volna, elkezdtem értékelni a körülöttem lévő mindennapi varázslatot.

6. A befejezetlen és a nem kész dolgok elfogadása: Szokásom megvárni, amíg a dolgok „tökéletesek” lesznek, mielőtt késznek tekintem őket – legyen szó egy projektről, egy írásról vagy akár egy házi barkácsolási feladatról. Kempton azonban azt állítja, hogy soha semmi sincs igazán kész. A Wabi Sabi japán koncepciója elismeri a befejezetlenség szépségét. Egy kert, amely folyamatosan fejlődik. Egy kissé nyitva hagyott vers. Egy aszimmetrikus formájú, kézzel készített tál. Már nem halogatom tovább az örömöt. Már nem várom meg a „megfelelő időt”, hogy használjam a jó edényeket, hogy meglátogassak egy helyet, hogy elutazzak valahova, vagy hogy publikáljam a munkámat. Az élet maga egy folyamat, és ez így van rendjén.

7. Az öregedés mint természetes folyamat elfogadása: Az öregedésre gyakran úgy tekintenek, mint valami olyasmire, ami ellen küzdeni kell, de Kempton megváltoztatja ezt a narratívát. Kiemeli, hogy a japánok hogyan tisztelik az öregeket – legyen szó akár egy régi templomról, egy megkopott bútordarabról vagy egy emberről, akinek a ráncai történetet mesélnek. A Wabi Sabi szerint az öregedés szépsége a hitelességében rejlik. Ahelyett, hogy rettegtem volna az öregedéstől, elkezdtem másképp nézni rá. Minden vonal az arcomon, minden év, ami elmúlik – ez mind része a teljes életnek. A fiatalsághoz való ragaszkodás helyett méltóságteljesen fogadjuk el az élet minden egyes korszakát.

8. Az elégedettség belülről fakad, nem a külső tökéletességből: Talán a legerőteljesebb lecke az, hogy a Wabi Sabi nem arról szól, hogy a dolgok Wabi Sabinak tűnjenek – hanem arról, hogy velül érezzük azt. Kempton ezt azzal hangsúlyozza, hogy a megelégedettség nem abban rejlik, hogy mindent kívülről megjavítunk, hanem abban, hogy megváltoztatjuk azt, ahogyan látjuk a dolgokat. Régebben azt hittem, hogy a béke akkor jön el, ha minden a helyére kerül. Most rájöttem, hogy az elégedettség nem a körülményekről szól, hanem a perspektíváról. És amikor abbahagyjuk a tökéletesség hajszolását, helyet adunk valami mélyebbnek – az igazi békének.

Forrás: Joyful Life
Fordította: Brávácz Alexandra

A könyv kapható Magyarországon is, az ismert könyvesboltokban.