A Pilates evolúciója, avagy hol húzódik a határ a fejlődés és az alapelvek között?

A Pilates az elmúlt években rengeteget változott. Egy eredetileg jól meghatározott szemléletre és gyakorlati rendszerre épülő módszerből mára sokszínű mozgásforma lett, amelyben a klasszikus irányzatok mellett egyre több modern gyakorlat, új/modernizált eszköz és különböző oktatási megközelítés jelenik meg.

De vajon mitől Pilates a Pilates?

A módszer lényegét a jól ismert alapelvek adják: a kontroll, a koncentráció, a precizitás, a légzés a tudatos mozgás és nem utolsó sorban az erőközpont aktivitás. Ezek azonban könnyen háttérbe szorulhatnak, amikor a gyakorlatok összetettsége, nehézsége vagy látványossága válik a fő szemponttá. Ebben hatalmas nagy szerepe van a social médiában kialakított, adott esetben torz képeknek.

Ez nem jelenti azt, hogy minden újítás eltávolodást jelentene az eredeti módszertől. A fejlődés lehetőséget teremthet arra, hogy a Pilates különböző igényekhez és képességekhez alkalmazkodjon. A kérdés inkább az, hogyan tudjuk úgy beépíteni az új irányokat, hogy közben megőrizzük a módszer alapvetéseit.

Oktatóként talán különösen nehéz megtalálni az egyensúlyt ebben a folyamatosan változó világban. Hogyan maradjunk hűek a klasszikus alapelvekhez, miközben teret adunk az újításoknak, a kreativitásnak és a saját oktatói szemléletünknek? Hol húzódik a határ aközött, hogy továbbgondoljuk a módszert, és aközött, hogy eltávolodunk attól, ami eredetileg meghatározta?

A mai, folyamatosan változó fitneszvilágban könnyű elveszni a különböző irányzatok, trendek és elvárások között. Oktatóként nemcsak a megfelelő gyakorlatokat kell kiválasztanunk, hanem azt is el kell döntenünk, milyen értékeket szeretnénk képviselni, és mitől lesz igazán önazonos a módszerünk. Ez pedig nem feltétlenül egy egyszer megtalált válasz, hanem egy folyamatos tanulással és tapasztalattal alakuló folyamat, melyet a vendégek visszajelzései és a saját preferenciánk alapján alakítunk az évek során.

Talán nem is a klasszikus és a modern Pilates között kellene választanunk. Inkább azt érdemes megvizsgálnunk, hogyan férhet meg egymás mellett a hagyomány, a szakmai fejlődés és a tudatos innováció.

A modern gyakorlatok, az új eszközök és a kreatív variációk mind gazdagíthatják az órákat. Végső soron, nem feltétlenül az a legfontosabb, hogy egy gyakorlat klasszikus vagy modern, hanem az, hogy milyen célt szolgál, hogyan hajtjuk azt végre, és mennyire maradnak érvényesek közben a Pilates alapelvei.

Talán a Pilates jövője nem a klasszikus és a modern közötti elkülönítésben rejlik, hanem abban, hogy képesek vagyunk-e a kettőt tudatosan összekapcsolni. Azt gondolom, hogy a kettő teljesen megfér egymás mellett, és kell is nyitni a modernebb látásmódok felé. Személy szerint, én is nagyon szeretem ötvözni a klasszikus feladatokat, olyan gyakorlatokkal, melyeknek újításait akár én magam alkotom meg, vagy különböző platformokról való inspirálódás után, úgy érzem beletudom illeszteni az általam képviselt óratípusokba.

Bukva Blanka