Szembenézni a félelmeiddel

A Gyöngyhimnusz az egyik legszebb apokrif irat, a gnosztikus keresztény irodalom kiemelkedő szövege. A lélek éneke. Az emberi lélek útját, „alászállását” az anyagba és végül hazatalálását meséli el.

A történet egyszerű. Egy királyfit szülei útnak indítanak, menjen Egyiptomba, és hozza el azt az egyetlen igazgyöngyöt, amelyet a tenger közepén egy sárkány őriz. A gyöngy a halhatatlanság igazgyöngye, a megvilágosodásé – ahogy mi a jógában mondjuk.
Egyiptom a fizikai világ szimbóluma, a sűrű anyag, a vágyak és a testi létezés helyszíne. A gyöngy a lélek tisztasága, az isteni bennünk, amit az anyagi világ tengeréből kell kimenteni.
A királyfi megérkezik Egyiptomba, de hogy ne tűnjön ki, felveszi a helyiek ruháját és együtt eszik és iszik velük. Ettől elnehezül, és mély álomba merül. Ez a hétköznapi tudatállapotunk, amikor csak a testünkkel, a problémáinkkal és a vágyainkkal azonosulunk, amikor elfelejtjük isteni eredetünket és amikor rossz társaságba, rossz házasságba, rossz munkahelyre, rossz barátok közé keveredünk.
Látva ezt az erők küldenek neki egy sasmadárral egy levelet, a madár hangja pedig az álomból felébreszti. A levél az intuíció, a belső hívás, az életünkben egy váratlan sorsesemény. Sok esetben egy tragédia, egy válás, egy trauma vagy egy betegség.
Valami, ami emlékeztet: „Ébredj fel! Nem ez az igazi otthonod!”
A királyfi felébred, megszerzi kalandos úton a gyöngyöt és hazaviszi. A hazaúton eléje hozzák régi, isteni ruháját. Ahogy ránéz, rájön, hogy a ruha olyan mint ő, mindig is ott volt, csak levette, mert a közeggel azonosult. Rájön isteni természetére. Isten ott volt mindig is benne, csak nem látta, ezért világgá kellett mennie, hogy találkozzon valódi önmagával.

A lélek küldetéssel jön a Földre, anyagi testbe zárul, álruhát ölt, és megpróbál az előle elrejtett isteni tudás birtokába jutni.
Akkor érezzük azt, hogy boldogtalanok vagyunk, ha nem találjuk.
Nem attól leszünk boldogok, hogy a vágyaink teljesülnek, hogy gyerekünk születik, vagy férjhez megyünk, vagy feleségünk lesz és jó munkahelyünk, diploma, ház, kutya, macska – kinek vágyai szerint – nem, ezek ideig-óráig adnak csak örömöt, de amint elértük, vagy attól félünk, hogy elveszítjük azokat, vagy az érdektelenségbe fulladnak azt, amit egykor, annyira akartunk.
Ha nehéz harcát a gyöngyöt őrző démoni hatalmakkal sikerrel vívja meg, vagyis szembenéz a hajlamaival, félelmeivel, akkor visszajuthat isteni hazájába, különben az anyagba belefeledkezve nem tudja, miért érkezett és szenved.
Nem a világ problémáitól szenvedünk, hanem attól, hogy alszunk. Mindannyian álruhás királyfiak és királylányok vagyunk, és csak rajtunk múlik, beérjük-e fölösleges körökkel, olcsó szórakozással, anyagi javakkal, vagy hajlandóak vagyunk útnak indulni és ráébredni saját isteni természetünkre.

A tudást ne kint keresd, hanem magadban, ott van benned! Indulj te is útnak, hogy megtaláld. Hogy ez egy külső utazás, vagy egy belső, mindegy, amire éppen szükséged van, csak kelj útra.
A Gyöngyhimnusz azt kérdezi: te kit szolgálsz? Ez a gnosztikusok és a jógik számára is a legfontosabb kérdés. A saját vágyaidat? Mások elvárásait? A félelmeidet? Amint felteszed magadnak ezt a kérdést, már el is indultál a szabadság felé.
Neked mi a legnehezebb és legijesztőbb, felismerni, hogy alszol, vagy megválni a régi ruháidtól?

Brávácz Alexandra