Control freak
Könnyen osztjuk másra, hogy kontrollmániás. Pedig lehet magunkba lenne előszór érdemes nézni, mert aki mondja másra, az mondja magára – általában igaz.
A kontrolláló személyiség megrekedt egy köztes létben. már nem gyermek, de még felnőtt sem. Egy végtelenül boldogtalan gyermek felnőtt testben.
Túlzottan ellenőrizni akar mindent és mindenkit. Ha nem tud mindent ellenőrizni, akkor kiszolgáltatottnak érzi magát és szorong. Ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy ő eltervezte, kiakad.
A kontrolláló mindig a másikat hibáztatja. Ha nem is vallja be nyíltan, sőt, van, hogy az ellenkezőjét állítja, de mélyen belül mindig úgy érzi a másik az. A kontrolláló nem tud felelősséget vállalni.
A kontrollmániás saját magát túl fontosnak tartja. Van ő és van mellékesen a világ, de ebből igazság szerint csak az ő világa az érvényes világ. Csak a saját igazságát ismeri.
Nincsenek keretei.
Gyerekkorában nem kapott egyértelmű instrukciókat a szülőktől, így a szabadság elszállt. A jelenlegi állapot a megszökött erőket jelenti.
A kontrollmániásnak nincs hatalma, nincs önálló gondolata, akarata, érzelme, hanem ezeknek a megszökött erőknek ő kiszolgáltatva van.
Ő a külvilágot akarja uralni, mert önmagát nem tudja. A külvilágot viszont nem lehet uralni. Önmagunk uralásán keresztül lehet hatással lenni a külvilágra.
A kontrollmániás élete nagyon szomorú, mert igazából nem bízik senkiben és semmiben. Azért nem bízik, mert nem tudja, hogy kiben vagy miben lehet. Fogalma sincsen. A kontrollmániás nem tudja elengedni magát, nem bíz semmit a véletlenre. Mindent előre tudni akar, mindent előre kiszámítani, meghatározni.
A kontrollmániás legnagyobb baja, hogy FÉL. Folyamatos szorongásban éli az életét. Aki fél, az fél életet él, az nem éli meg az életet annak teljességében. Annak egész-ségében. Aki fél, az agresszív, ezért aztán idővel elfordulnak tőle. Aki kontrolláló, az végtelenül magányos.
A kontrollmániás nem igazán tudja, mit jelent szeretni és szeretve lenni.
Az a szabad ember, aki a jelen pillanatra figyel, aki a jelent élvezi, aki nem másokkal foglalkozik, hanem csak és kizárólag önmagával.
Aki mer áramlani, úgy, hogy önmagát el nem veszíti.
Namaste
Brávácz Alexandra
Related posts
Tágra zárt szemek
Komoly változások előtt állsz, löknek előre az erők az új felé, csak kapkodod a fejed és nagyokat pislogsz, pedig minden érthető, nincs min csodálkozni. Tulajdonképpen semmi különös nem történik, csak beérik az eddigi, persze csak akkor, ha hagyod. Mindaz, amit eddig tettél most beteljesül. Most nyer értelmet, most áll össze, most ér oda, ami eddig […]
Egy új korszak hajnalán
Az elmúlt napok nagyon sűrűek voltak, ezért is maradt el sok bejegyzés, nem tudtam írni nektek Maha Shívaratriról, Shíva nagy napjáról, a hatalmas átalakulásról, ennek a bejegyzésnek a végére biggyesztem a tavalyit. Röviden azért írok most legalább az újholdról, mert nagyon fontos napok állnak előttünk. A legfontosabb, hogy ma van az újév első napja. Boldog […]
Szerelem, szerelem
Szendi Gábor pszichológus több könyvében is ír a szerelemről és a férfi-női kapcsolódásokról. Aki szeretne ebben elmélyedni, ajánlom ezeket az írásokat, de lássunk a megállapítások közül néhány fontosabbat. Miért vannak egyáltalán nemek? Rengeteg olyan faj van, ahol nincsenek. Egyszerű, az evolúció ott hozta létre a nemeket, ahol fontosnak gondolta a változást, a módosulásokat. Az evolúció […]
